Őszintén az önálló zálogjogról 1. rész

Kedves Olvasóink!

Az MNB a közelmúltban közleményt adott ki arról, hogy miért jó a jelzálogjoghoz kötődő zálogjog önálló zálogjoggá alakítása. A közlemény itt olvasható: Biztonságosabb jelzáloghitelezést hozhat az önálló zálogjog

Mivel az elmúlt években a Felügyelet többet ártott a Fogyasztóknak, mint használt, ezért a közleményeiket is fenntartásokkal fogadjuk és jelen esetben inkább megkérdeztünk néhány fogyasztóvédelmi értékek mentén elkötelezett ügyvédet, hogy mi az ő véleményük az önálló zálogjoggá alakításról.

Az első részben dr. Csikász Levente ügyvéd véleményét olvashatják:

“Az MNB cikk kapcsán számos gondolat eszembe jutott, amit az adósoknak érdemes tudniuk. A cikk – mivel nem tárja fel a teljes valóságot – félrevezető egy laikus adós számára. A cikkben jelzett intézkedés a jelzálogfedezetű kölcsönöket érinti. Jelzálogfedezetű kölcsön esetén a bank csak úgy tudná pénzzé tenni az ingatlant, ha végrehajtást indít rá és ott sikerül elárverezni, és legtöbbször jóval alacsonyabb áron, mint annak becsértéke. tudomásom szerint mostanában nem igazán szoktak eredményesek lenni ezek az árverések, mert nincs igazán fizetőképes kereslet az ingatlanokra, a bankok pedig nem zúdíthatják a piacra az összes ingatlant egyszerre, mert az még jobban lenyomná az amúgy sem egeket verő ingatlanárakat. Az elnyúló eljárás némileg javítja az adósok alkupozícióját véleményem szerint.

A MNB szerint az önálló zálogjoggal semmi sem változik. Na ez nem teljesen igaz. Az önálló zálogjog lényege a felvetésemre vonatkoztatva az, hogy a bank a hosszas és kétes kimenetelű végrehajtás mellőzősével kívánja pénzzé tenni az ingatlant, hogy utána már az a pénzintézet vesződjön az ingatlan pénzzé tételével, aki tőle ezen zálogjogot megvásárolja. Ergo a kölcsönt folyósító pénzintézet megkap minden bevételt az ügyletből és szabadul a végrehajtás terhétől.

Érdemes megnézni a cikk kommunikációját: megint olyan beetetés megy, mint anno a devizakölcsönöknél, hogy a bankok jól járjanak. A kölcsönügylet kondíciói valóban nem változnak, azonban miért tennének az adósok engedményt annak, aki adósrabszolgává tette őket úgy, hogy ez csak a banknak jó és nekik nem. Ezt pontosan tudják a jogalkotók is, ezért nem az adósok döntésétől teszik ezt függővé, hanem felülről, jogalkotással átnyúlnak megint az adósok feje fölött.

Ebből fakadóan az adós nem tiltakozhat e változás ellen, az adós bármilyen cselekménye ezt nem akadályozhatja meg (a reformok még mindig működnek: az adós nem járhat jól!). A jogsértő és tisztességtelen bankok már eddig is az adósok életének munkáját tették tönkre anélkül, hogy bármilyen érdemi engedményt tettek volna nekik (tisztelet azon nagyon kevés pénzintézetnek, akik valóban méltányos kompromisszumra törekedtek) és most megint csak a kizsákmányolók járnak jól, az ő helyzetük lesz könnyebb.

A gondolataimat a tisztánlátás miatt közlöm.”