Tájékoztató devizahitelesek részére

Kedves Olvasóink!

Erdősi Éva szakértőnk, aki számos ügyvédi iroda és fogyasztó részére készít számításokat  kölcsönszerződéssel (deviza és forint) kapcsolatos peres ügyekhez az alábbi összefoglalót készítette a legutolsó előzetes döntéshozatali eljárásban született ítélettel kapcsolatban.

Miért figyelemreméltó az Európai Bíróság C-483/16. számú, 2018. május 31. napján született ítélete és mely esetekben lehet hasznos adósok számára?

Valamennyi deviza hiteles (továbbiakban DH) törvény alá tartozó szerződés esetében megállapításra került a tisztességtelenül felszámított összeg, amely az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból (jellemzően kamatemelés) származott.

Azon szerződések esetében, amelyek az elszámolás (2015.02.01.) napja előtt felmondásra kerültek FONTOS megállapítani, hogy a felmondás időpontjában a tisztességtelenül felszámított összegek nélkül fennállt-e tényleges elmaradás, hiszen a felmondások nagy részének a hátralék a jogalapja.

Ahol az állapítható meg, hogy a tisztességtelenül felszámított összegek nélkül a fogyasztónak nem volt elmaradása, ott a felmondás nem volt jogszerű, ezért nem lehet jogalapja a végrehajtásnak sem!

A hátralékot az elszámoláskor a hitelező részéről készített részletes elszámolás alapján hónapról hónapra történő göngyölítéssel lehetséges csak kimutatni! Vagyis a hátralék nem úgy értendő, hogy a felmondáskor volt 100 CHF hátralék, míg a tisztességtelenül felszámított összeg 200 CHF, akkor az tulajdonképpen 100 CHF túlfizetés. A számítást nem így kell elvégezni, hanem tételesen.

Ügyvédeink ezt a szakértőnk által készített számítási módszert már sikerrel alkalmazzák a perekben, jóval az Európai Bíróság ezen ítéletét megelőzően.

Javasoljuk, hogy ha Önnek felmondott hitele van a fentiek alapján gondolja végig, hogy a felmondáskor valóban volt-e hátraléka és ha úgy véli, hogy nem, akkor konzultájon jogi képviselőjével vagy keressen bennünket!

Az alábbiakban magyarázatot fűzünk az Európai Bíróság ítéletének egyes pontjaihoz a könnyebb érthetőség érdekében.

Milyen ügyről van szó?      Ingatlanfedezetű devizaalapú kölcsönről

  1. pont) Azt emeli ki, hogy ebben a szerződésben is szerepelt mindkét tisztességtelen feltétel, melyekre az elszámolási törvény vonatkozott, vagyis az árfolyamrés használata és egyoldalú szerződésmódosítási lehetőség.
  2. pont) A magyar bíróság kérdései:
  • a DH törvényekben általánosságban megállapított árfolyamrés és egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelensége nem ellentétes-e az uniós joggal?
  • a devizaalapú szerződések esetében a jogkövetkezmény levonásához a fogyasztónak ugyanolyan számítást kell készítenie, mint a hitelezőnek, míg más kölcsönszerződések esetében ilyen törvényi előírás nincs, ez a többletkövetelmény a devizaadósok részére nem ellentétes-e az uniós joggal?
  • 93/13 irányelvet akként kell-e értelmezni, hogy az a határokon átnyúló elemet nem tartalmazó helyzetekre is alkalmazandó-e?
  1. pont) Fontos új fogalom került meghatározásra: kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztó.

Az eddigi bírósági eljárásokban csupán az átlagosan tájékozott fogyasztóról volt szó.

A 2005/29/EK irányelv azonban előírja, hogy a „szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott fogyasztók csoportját” külön is lehet vizsgálni a torzító kereskedelmi gyakorlatok alapján.

Mindenki előtt ismert tény, hogy a magyar átlagos fogyasztó évtizedes lemaradásban „nyugati” társaihoz képest. Nem véletlen, hogy a pénzügyi oktatást a kötelező iskolai tananyag részévé kívánja tenni a jogalkotó.

Ebből következően álláspontunk szerint, egy magyar átlagos fogyasztó pénzügyi tudatossága alapján, a „devizahiteles korszakban” kiszolgáltatott, illetve védendő fogyasztónak számít.

  1. pont) Megállapítja, hogy a jogkövetkezmény levonásához szükséges számítás csatolásának kötelezettségét előíró rendelkezés (DH törvényben) nem tűnik olyan súlyos előírásnak, ami a fogyasztót aránytalanul hátrányosan érintené, azonban ezt, az adott perben az eljáró bíróságnak lehetősége van megítélni.
  2. pont) A 93/13 irányelv alkalmazandó a devizahitelek esetében.

Végül az ítélet érdemi része:

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

  • A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal elvileg nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az alapeljárásban irányadókhoz hasonló különleges eljárási követelményeket állapít meg az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, akik a kölcsön folyósítására alkalmazandó árfolyam és a kölcsön törlesztésére alkalmazandó árfolyam közötti eltérésre vonatkozó feltételt és/vagy a kölcsönadó számára a kamatok, díjak és költségek emelését lehetővé tevő egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt tartalmazó, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötöttek, feltéve hogy az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna.
  • A 93/13 irányelvet akként kell értelmezni, hogy az a határokon átnyúló elemet nem tartalmazó helyzetekre is alkalmazandó.

Az ítélet szerint a devizahiteles törvények nem sértik a 93/13-as irányelvet, azonban az elszámolás után a fogyasztónak olyan ténybeli és jogi helyzetbe kell kerülnie, mint amelyben a tisztességtelen feltételek nélkül lett volna.

Erdősi Éva web: https://www.erdosieva.hu/