Utazzunk

Kedves Olvasóink!

A jogrendszer átalakítása folyamatosan zajlik, mely például a deviza alapú hitelezés jogvitáin keresztül is kimutatható. Egy olyan társadalmi méretű változás tanúi lehetünk, melyet átlátni majd a történelem könyvekből lesz csak igazán lehetséges. Utazásunk elején a lakosság eladósodása állt, melyről mára kijelenthető, hogy a piaci szabályozók hanyagsága, a bankok teljhatalma a politika kapzsisága és az adósok pénzügyi kultúrájának elégtelensége együttesen okozott. A probléma kialakult, és tényként említhető az is, hogy ezt a helyzetet a hatályos magyar jogrend szerint a törvény az egyes esetekben (aki pert indított a szerződés megtámadása okán) könnyűszerrel orvosolhatta volna, hiszen ha valami nem felel meg a mindenkire vonatkozó szabályoknak, akkor az nem felel meg és ennek a következményeit igazságosan annak kell viselnie, aki az adott szerződésben (egyébként tudásbeli előnnyel is rendelkező fél) a törvénytelen kitételt alkalmazta vagyis a bankoknak és pénzügyi vállalkozásoknak. Hamar felismerte mindenki, hogy az egyre nehezedő terhek hibás szerződésekre alapultak és a perek száma megugrott. A Parlamentben bizottságok alakultak, hogy felkutassák a felelősöket, ahol komoly arccal nyilatkoztak a PSZÁF, Bankszövetség, Pénzügyminisztérium vezetői, hogy bizony itt minden törvényesen alakult, sajnos az adósok inkompetenciája miatt nem lehet a pénzügyi szférát büntetni. Évekig rágták a gittet, de a tényen nem változtatott, hogy az ország lakossága fülig ült deviza alapú (jelentsen ez bármit is) adósságban. Megtörtént. Azóta milliószor kimondták, könyveket írtak róla, bizonyították a hibákat, de a lobbi ellen nem volt mit tenni. Túl nagy volt a tét, hiszen milliárdok, egyszerű polgárok számára felfoghatatlan mértékű pénzről volt szó. Így aztán végül az állam törvényekkel avatkozott be ezekbe a magánjogi  szerződésekbe (kölcsönszerződések), majd a még felmerülő lehetséges, a szerződések érvénytelenségét bizonyító érveket, jogegységi határozatokkal, kollégiumi értekezleteken megfogalmazott iránymutatásokkal a bíróságok átalakításával, a függetlenségükbe való beavatkozással is tovább nehezítették. Az út része volt az e-perek bevezetése (bár ez talán a fejlődés okán indolt is lehet), a végrehajtásokra vonatkozó szabályozás átalakítása, majd az év elején hatályba léptetett új Polgári Perrendtartás, mely egy olyan mértékű változást hozott a fennálló jogrendszerben, melyre még nem volt példa. 2018 derekára sikerült elérni azt, hogy a folyamatban lévő ügyekben a bíróságokon a megalapozott jogi érvelés (ami önmagában is ügyvédi bravúr, hiszen gyakorlatilag minden érvet elvettek) annyit ér, mint döglött lovon a patkó (beleértve az uniós ítéletek semmibe vételét is), az új eljárások indítására csak már kalandvágyból vállalkoznak, az ellenzék az adósok védelmére irányuló törvényjavaslatait lesöprik az asztalról, a bírákat kiválogatják, vagyis az átalakítást a nem tolerálókat kiveti magából. Ezen utolsó információt egy folyosói pletykával is meg tudjuk erősíteni, mert szóbeszéd a bíróságokon, hogy az idősebb (még tartással bíró, a rendszerről kritikát is megfogalmazók előnyben), nyugdíj közeli korú bírák számára több tízmilliós felajánlásért cserébe kérik a bírói talárt. Itt tartunk kérem. Beavatkozás, tisztogatás, megvásárlás, bármi. A pozíciókat átveszik a rendszert segítő fiatal demokraták és a jogot ismét az állam írja, ahogy az már nehezebb időkben is előfordult. Ezzel újabb megállóba érkeztünk és utáljuk ezt a járatot, mert nem ismerjük az útvonalat, hiszen a volánt egy öntörvényű, diktatórikus eszme fogja, ahol az utasok joga a nézelődésben kimerül. Persze le is lehet szállni róla (még), ezt már tízezrek meg is tették, de mint mindennek ennek is ára van, mert ehhez a szabadsághoz idegen nyelvet kell tanulni. A kérdés pedig adott, hogy vajon a következő megálló mit hoz számunkra?

Néhány sajtóhír: