Gondolatok – Betongyárak árnyékában

A helyzet napról napra rosszabb a deviza alapú kölcsönszerződések frontján. A kialakult helyzetet jellemzi, hogy a jelenlegi törvények mentén egy olyan tartozásba taszítanak bennünket, amelynek semmi de semmi köze nincsen a valósághoz.

A 2014. évi XXXVIII. törvény és az azt követő a tegnapi naptól hatályos 2014. évi XL. törvény szerint a visszajáró összegekkel el lesz rendezve a “devizás” dolog és vélhetőleg a következő lépésben majd a “maradék” összeget forintosítják és mindenki csuda boldog lesz. Mindenki csak mi, akik ezt az egész cirkuszt fizetik, mi leszünk boldogtalanok. De nagyon. Még azok is, akik most úgy gondolják, hogy ők jól járnak majd a visszakapott összeggel, pl. autós- vagy kisebb összegű kölcsönöknél, esetleg a már visszafizetettek esetében. Ez persze nem igaz, mert amit visszakapnak az sem az a valós összeg, mint ami járna, de sokan közülük már csak legyintenek rá. És velük is kevesebben vagyunk. Kevesebben azok, akik pontosan tudják, hogy mi a különbség két szám között és kicsit sem szeretnének lemondani róla. Ugyanúgy nem szeretnénk, mint ahogy a jogainkhoz is ragaszkodunk. Ugyanis az a “kis” különbség sokaknak az élete, az egzisztenciája, a verítéke, a gyermekei jövője. És most éppen az történik, hogy ebbe a “kis” különbségbe betonoznak bele minket. Élve.

A betongyárak pedig vírulni fognak…


Forduljanak ügyvédhez, érdeklődjenek, tájékozódjanak, emeljék fel a hangjukat saját magukért! Mindenkinek van megoldás a helyzetére, ne hagyják magukat! Főleg mert úgy látszik ez a beton gyorskötőt is tartalmaz…