Nyertünk is meg nem is? Inkább veszítettünk:(

Hogyan nyerjünk meg egy pert úgy, hogy eközben mégiscsak az ellenfél malmára hajtsuk a vizet? A kérdésre ma a Germus Ügyvédi Iroda adta meg a választ, ennek az irodának a 4 munkatársa képviselte ugyanis a Magyar Államot a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezettel szemben.

A Felperes Takarékszövetkezet “keresete” lényegében az volt, hogy neki magának nincs is kereshetőségi joga ebben a perben, ugyanis a törvény nem vonatkozik rá. Dr Komáromi József felperesi ügyvéd hosszan és többször ecsetelte, hogy ők egyedileg megtárgyalták ezeket a feltételeket, annak ellenére, hogy ezek az Általános Szerződési Feltételek című okiratban szerepeltek. Több szerződést bemutatott a bíróságnak, amelyben demonstrálta, hogy ezek szerinte egyedileg megtárgyaltak voltak, ugyanis mindegyik dokumentumon szerepelt a szerződés egyedi azonosítója, és azokat az ügyfél egytől egyig alá is írta.
Az Alperes Magyar Államot képviselő Germus Ügyvédi Iroda munkatársa – a jelen lévő 4 ügyvéd egyike – ezt egy szóval sem vitatta, sőt csatlakozott a Felperes állításához, kérte a bíróságot, hogy a Felperes saját hivatkozására tekintettel utasítsa el a keresetet.
A Törvényszék a keresetet természetesen elutasította. Szóbeli indoklásában dr Kiss Tamás bíró elmondta, hogy elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az érvényesíteni kívánt jog megfelel-e a törvény tárgyi hatályának. Kereshetőségi jog hiányában nem vizsgálta azt, hogy a vitatott ÁSZF-ek a továbbiakban megfelelnek-e a törvényi előírásoknak – magyarul érdemben nem dőlt el a kérdés.
A hallgatóságban ott volt id. Dr Dantesz Péter, Dr Várhelyi Tamás és Dr Nagy Tamás ügyvédek, valamint Kozma József a Bátor Program Egyesület részéről. Az adósokat képviselő kollégák arra a megállapításra jutottak, hogy ez alapján ugyan még nincs szó ítélt dologról, hanem az egyéni perekben kell azt érdemben vizsgálnia a bíróságnak, hogy az adott ÁSZF egyedileg megtárgyalt volt-e. A nagy gondot az okozza, hogy ha tömegével születnek ilyen ítéletek (márpedig miért ne lenne ez a további banki taktika???), akkor ezek a pénzintézetek gyakorlatilag kivonják magukat a törvény hatálya alól, így az “automatikus” pénzvisszafizetésről, illetve elszámolásról eleve szó sem eshet.
A legszomorúbb az a történetben, hogy az Államot képviselő iroda munkatársai szó nélkül hagyták azt, hogy ezek a szerződési feltételek egyedileg meg lennének tárgyalva. Senkiben nem merült fel az a kérdés, hogy az ügyfeleknek volt-e például lehetősége az orruk alá dugott szerződést érdemben megváltoztatni. Ahogy az sem merült fel, hogy egy ilyen ítélet a későbbiekben az adósok helyzetére milyen hatással lesz. Vagy esetleg mégis? Mindenesetre a pert papíron megnyerték, az adósok meg csináljanak amit akarnak, leginkább menjenek a bíróságra, ha egy fillért is szeretnének visszakapni.
A Takarékszövetkezet persze örül, mert összességében 464.000 forinttal megúszta azt, hogy automatikusan fizetnie kellene az ügyfeleinek. Az esetleg felmerülő egyéni perekben pedig természetesen azonnal ezt az ítéletet fogják lobogtatni, hiszen ha nem is mondta ki a bíróság (ezt az írásba foglalásig még nem tudjuk), de nem is vitatta azt, hogy egyedileg megtárgyaltak lennének a vitatott kamatemelési feltételei.
Nesze semmi, fogd meg jól.
Gratulálunk a Germus Ügyvédi Irodának az állítólag 56 órányi kemény munkával megkeresett 2.828.000 Ft + ÁFA munkadíjhoz, melyből bruttó 464.000 Ft-ot a Takarékszövetkezet fizet, a többit természetesen a Magyar Állam.