Április 27-én, vagyis most csütörtökön fog az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéletet hirdetni a C-705/21 számú ügyben. Ez az ügy fontos a devizahitelesek számára, mert a devizahitelesek abban reménykednek, hogy az EUB döntése rákényszeríti a bankokat egy újabb elszámolásra. A devizahitelesek helyzetéről, a C-705/21 számú ügyről és a bírósági ítélet várható következményeiről beszélgettünk Lázár Dénessel a PITEE egyesület elnökével.
Hitelsikerek (HS): Legutóbb az EUB C-932/19 számú ítéletéről beszélgettünk. (Interjú C-932/19) Akkor úgy vélte, hogy az EUB az adósok számára kedvező döntést hozott. Miben javult az adósok helyzete 2021 szeptembere óta?
Lázár Dénes: Látványos javulás sajnos nem történt. Sőt, ellenkezőleg, ha egyes devizahitelesek személyes sorsát nézzük, akkor helyzet rosszabb lett, mert másfél évvel tovább húzódik a megoldás. Viszont ne felejtsük el, hogy nekünk fogyasztóvédőknek már az is siker, ha a bankokkal és bíróságokkal folytatott küzdelemben talpon maradunk. A parlament és a Kúria szándéka az volt, hogy a 2014-es devizahiteles törvényekkel és jogegységi döntésekkel végleg lezárja a devizahitelesek ügyét. A bíróságok azóta több tízezer ítéletet hoztak a devizahitelesek ellen. Ehhez képest hatalmas siker, hogy még mindig vannak, akik küzdenek a devizahitelesek jogaiért; még mindig vannak folyamatban ügyek az Európai Unió különböző szervezeteinél és még mindig meg van az esély arra, hogy a devizahitelesek anyagi terhei jelentősen lecsökkenjenek vagy akár esetleg pénzt kapjanak vissza a bankjuktól. Ez a kérdés továbbra sem dőlt el.
HS: Miért nem hozott áttörést az EUB C-932/19 számú ítélete? Miért indult újabb EUB eljárás néhány héttel az C-932/19 számú ítélete után?
Lázár Dénes: 2021 őszén, közvetlenül a C-932/19-es ítélet meghozatalan után, több politikai szereplő is elkezdett arról ötletelni, hogy újabb devizahiteles törvényre lenne szükség. Van az a mondás, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújják. Ezen mondás alapján meg vagyok győződve arról, hogy anno volt egy háttérmegállapodás a kormány, a bankok és az Európai Unió intézményei között arról, hogy a devizahitelesek terheit egy újabb devizahiteles törvénnyel csökkentik. Ezt a háttérmegállapodást húzták keresztbe a devizahitelesek azzal, hogy tiltakoztak egy újabb devizahiteles törvény ellen. Devizahiteles törvényekre ugyanis két okból nincs szükség. Egyrészt minden olyan törvény, ami a devizahitelesek szerződéseit érinti az visszamenőleges hatályú törvényalkotás. Visszamenőleges törvényalkotás pedig egy jogállamban tilos. Másrészt pedig van olyan törvényi rendelkezés, ami alapján az elszámolást el lehet végezni, mégpedig a régi Hitelintézeti törvény 213. §-a. Ezen törvényi rendelkezés alapján, minden deviza-hitelszerződés semmis. A semmisség miatt pedig az adósoknak vissza jár a jogalap nélkül kifizetett kamat plusz a jogalap nélkül kifizetett költségek plusz a jogalap nélkül áthárított árfolyamkockázat miatti veszteség. Egy jogállamban a törvényeket be kell tartani. Ezért, ha Magyarország jogállam, akkor a régi Hitelintézeti törvény 213. §-a alapján kell a bankokat elszámoltatni.
A C-932/19-es ítélet azt tartalmazza, hogy helyre kell állítani azt a “jogi és ténybeli állapotot”, amiben az adósok lennének, ha szerződésük semmis lenne. Az EUB azonban azt már a nemzeti bíróságokra bízta, hogyan kell ezt a “jogi és ténybeli állapotot” helyreállítani. Ezért a korábbi interjúban azt mondtam, hogy minden azon múlik hogyan alkalmazza a Kúria a gyakorlatban az EUB ítéletét. Vagy más szavakkal: hogyan oldja meg a Kúria a bankok elszámoltatását akkor, ha a szerződések semmisek. Azt feltételezem, hogy azért volt szükség az újabb EUB eljárásra, mert az Európai Unió intézményeiben teljesen elfogyott a bizalom a magyar bírákkal szemben. Ma már szerte a világon egyre többen látják, hogy a Magyarországon nincsen független igazságszolgáltatás. Nyilvánvaló, hogy a magyar bíróságok a kormány irányítása alatt állnak, ezért a bírói döntések elfogultak a bankok javára. A C-705/21 számú eljárás célja, hogy a bankok elszámoltatásáról ne a diktatúra iránt elkötelezett magyar bíróságok, hanem a jogállamiság iránt elkötelezett EUB döntsön.
HS: Az EUB mely kérdéseket vizsgálja a C-705/21 számú eljárásban?
Lázár Dénes: Az 1.a. kérdés a kamat mértékére vonatkozik. Tehát arra, hogy az adósok mekkora kamatot fizessenek akkor, ha az eredeti deviza-hitelszerződésük semmis.
A Győri Ítélőtábla azt javasolja, hogy az adósok fizessenek piaci alapú forint kamatot az eredeti tartozásuk forintban átutalt összege után. A bíróság a kamat mértékét ugyanis piaci szempontok szerint határozná meg. A bankok piaci alapon ugyanis a BUBOR referencia kamatot plusz az úgynevezett “kamatfelárat” használják a forint alapú hitelszerződésekben.
Idézet az Ítélőtábla kérdéséből: …”a szerződéskötéskori „induló” kamat a szerződéskötéskor irányadó budapesti bankközi forint hitelkamatlábnak, mint referencia kamatnak (BUBOR) az eredeti (devizaalapú) szerződésben meghatározott kamatfelárral növelt értékével egyenlő”.
A Győri Ítélőtábla megoldási javaslata tehát az, hogy visszamenőleges hatállyal legyenek a piaci alapon megkötött deviza-hitelszerződések visszamenőleges hatállyal átalakítva piaci alapon megkötött forint-hitelszerződésekké.
Ahhoz, hogy megértsük ez az átalakítás mit jelentene, tételezzük fel, hogy egy adós 2008. júniusában kötött deviza alapú hitelszerződést és a szerződés alapján CHF 226.000 tőkével tartozott, ami után a bank 4,5% éves kamatot számolt fel. Ez a 4,5% kamat pedig feloszlik 3% svájci frank LIBOR kamatra plusz 1,5% kamatfelárra. Ezen adatok alapján, ha alkalmazzuk a Győri Ítélőtábla 1.a pontban leírt javaslatát, akkor az adósnak kb. 34.00.000 forint induló tartozása lenne (mert átváltjuk a CHF 226.000 tartozást a 2008 júniusi kb. 150 Ft árfolyamon). Ezen forint tőkösszeg után az adós kb. 10,5% éves kamatot kellene, hogy fizessen, mert 2008 júniusában a BUBOR értéke kb. 9% volt, amihez hozzá adjuk a 1,5% kamatfelárat.
Ez a megoldás elfogult a bankok javára, mert ez a megoldás védi a bankok pénzügyi érdekeit.
Mi fogyasztóvédők azt akarjuk elérni, hogy a tartozás értéke valóban legyen a felvételkori árfolyamon forintosítva, tehát kb. 34.00.000 forint, de a kamat mértéke legyen csak 8,5%. A szerződés megkötésének időpontjában ugyanis ennyi volt a Magyar Nemzeti Bank alapkamata.
A Győri Ítélőtábla tehát a bankoknak 10,5% éves kamatot adna. Ezzel szemben, mi fogyasztóvédők csak 8,5%-ot. A különbség tehát 2% éves kamat. Ez a 2% eltérés az adósoknak plusz terhet a bankoknak pedig plusz bevételt jelent. Innen látszik, hogy a Győri Ítélőtábla kérdése a bankokat részesíti előnyben.
HS: Mivel lehet azt megindokolni, hogy az adósok csak a Magyar Nemzeti Bank alapkamatát fizessék?
Lázár Dénes: Ezt nagyon egyszerű megindokolni. A régi polgári törvénykönyvben volt egy rendelkezés, amelyik a pénztartozás utáni kamat mértékét szabályozta. (1959. évi IV. törvény (régi Ptk) 232.§ (2) bek.) E szerint a kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal. Nekünk az az álláspontunk, hogy ha egy deviza-hitelszerződés semmis, akkor az elszámolást a régi Ptk. rendelkezései alapján kell elvégezni. Ezen rendelkezések pedig tartalmazzák az alkalmazandó kamat mértékét.
- (régi) Ptk. 232.§ 1959. IV. Törvény
(3) A kamat mértéke – ha azt a felek nem határozták meg és jogszabály kivételt nem tesz – megegyezik a jegybanki alapkamattal.
Egy jogállamban a bíróságok feladata a jog alkalmazása. Ez alapján a bíróságok kötelessége alkalmazni a régi Ptk. 232.§ (2) bekezdését. E helyett a Győri Ítélőtábla bírái mindenféle egyéb megoldáson gondolkoznak, amivel bizonyítják, hogy nem értik a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét. Szabályokat alkotni a parlament feladata. Ha egy bíróság elkezd új szabályokat alkotni, akkor azzal alkotmányt sért, mert túllépi az alkotmányos feladatának a korlátait.
HS: Mire vonatkozik a C-705/21 számú eljárás 1.b kérdése?
Lázár Dénes: Az 1.b. kérdés az árfolyamkockázat viselésére vonatkozik. Tehát arra, hogy az árfolyamkockázatot mekkora részben viselje az adós és mekkora részben viselje a bank. A 2014/2015-ös devizahiteles törvények az árfolyamkockázat okozta veszteséget teljes mértékben az adósokra hárították. A Győri Ítélőtábla ezt a helyzetet javasolja megváltoztatni úgy, hogy valamilyen mértékig viselje a bank az árfolyamkockázatot. Az Ítélőtábla kérdése azonban nem tesz javaslatot a pontos mértékre.
A fenti példát használva, ha a folyósítás napján a piaci svájci frank árfolyam kb. 150 Ft volt, a 2015-ös forintosításkor pedig a piaci árfolyam kb 290 Ft volt, akkor a picai árfolyamok alkalmazása miatt a teljes árfolyamkockázat az adós nyakán maradt. Ezt módosítaná az Ítélőtábla úgy, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot valamilyen szinten “maximálná”. Ha a forintosítási árfolyamot pl. 220 forintnál maximálnánk, tehát ezen az árfolyamon váltanánk át forintra a svájci frank tartozásokat, akkor az árfolyamkockázatot fele-fele arányban viselnék az adós és a bank. A 220 forint ugyanis 70 forinttal több a folyósítási árfolyamnál, és 70 forinttal kevesebb a forintosítási árfolyamnál.
A Győri Ítélőtáblának ez a megoldási javaslata is a bankokat részesíti anyagi előnyben.
Mi fogyasztóvédők azt akarjuk elérni, hogy az árfolyamkockázatot teljes mértékben a bankok viseljék. Ezt pedig azzal indokoljuk, hogy a régi Ptk-ban nincs olyan rendelkezés, ami alapján egy pénztartozást át kellene váltani egy másik devizára. Ha tehát az eredeti deviza-hitelszerződés semmis, akkor a banknak nem volt jogalapja arra, hogy átváltsa az eredetileg átutalt forint tartozás összegét egy másik devizaára.
Az 1.b. kérdésnél is tetten érhető, hogy a Győri Ítélőtábla kedvezni szeretne a bankoknak, hiszen az Ítélőtábla az árfolyamkockázatot részben az adósok nyakán kívánja hagyni.
HS: Hogyan értelmezi a 2. kérdést?
Lázár Dénes: A Győri Ítélőtábla 2. kérdései arra vonatkoznak, hogy különbséget kell-e tenni a bankok elszámoltatása során devizahiteles és devizahiteles között. Az Ítélőtábla javaslata szerint ugyanis a bankokat eltérő módon kellene elszámoltatni azon devizahitelesek esetében, akik még a mai napig törlesztik az eredeti deviza-hitelszerződéseket (idézet a 2.a. kérdésből: “a felek között még van létező szerződés”), szemben azokkal a devizahitelesekkel, akik már nem törlesztik az eredeti deviza-hitelszerződésüket, mert az a bank felmondta, vagy mert az az adós teljesen visszafizette (idézet a 2.b. kérdésből: “szerződés már nem létezik … mert annak futamideje már lejárt, vagy mert a hitelező azt már korábban a törlesztés nem fizetése, vagy általa nem megfelelő mértékűnek tartott összegű fizetése miatt felmondta”).
Ennél a kérdésnél is jól látszik a Győri Ítélőtábla elfogultsága a bankok javára. Az Ítélőtábla a 2.a. kérdésében egyrészt azt állítja, hogy a semmis szerződéseket érvényessé kell nyilvánítani, mert ez lenne a fogyasztók érdeke. Hiszen így lehet a devizahiteleseket megvédeni azoktól az állítólagos “különösen káros” következménytől, amelyet a szerződésük semmissége okozna. Másfelől a 2.b. kérdésben elfogadja egy deviza-hitelszerződés megszűnését, ha a megszűnés oka az, hogy a bank a szerződést felmondta.
Ahhoz, hogy tetten érjük a Győri Ítélőtábla elfogultságát azt kell figyelembe venni, hogy az adósok kifejezett célja az, hogy a deviza-hitelszerződéseik megszűnjenek (semmissé váljanak). Ezt a tényt az Ítélőtábla kérdése nem említi. Ezen információ ismeretében nyilvánvalóvá válik, hogy a Győri Ítélőtábla a deviza-hitelszerződéseket csak addig kívánja érvényben tartani, amíg az adós hivatkozik a semmisségre. Ezzel szemben a Győri Ítélőtábla elismeri, hogy a deviza-hitelszerződés megszűnt, ha arra a bank hivatkozik.
Győri Ítélőtábla 2. kérdése megmutatja a magyar igazságszolgáltatás legsötétebb és legdiktatórikusabb oldalát. Az adósok azt kérik a bíráktól már 12 éve, hogy a bíróságok állapítsák meg a deviza-hitelszerződéseik semmisségét (érvénytelenségét). Erre pedig a bírák azt válaszolják, hogy az adósok kérését elutasítják, mert az adósok kérése ellentétes lenne az adósok érdekeivel. Az a bíró, aki így érvel nyilvánvalóan a diktatúra szolgája. Egy jogállamban ez az érvelés elképzelhetetlen. A jogot tisztelő bírák teljesítik az adósok kérését.
HS: Mit takar a 3. kérdés?
Lázár Dénes: A 3. kérdés visszacsatol a 2.a. pontra. Ez a kérdés ezért csak azokra a deviza-hitelszerződésekre vonatkozik, amelyeket az adósok még a mai napig rendesen fizetnek. A kérdés továbbá egy időkorlátot is tartalmaz. A kérdés ugyanis a szerződés megkötése és a kötelező forintosítás időpontja között eltelt időszakra vonatkozik. Ezek alapján a Győri Ítélőtábla azt javasolja, hogy azok az adósok, akik a mai napig fizetik a devizahiteleiket kapjanak előnyösebb elszámolást azokkal szemben, akik már nem fizetik a hitelüket. Akik ugyanis a mai napig fizetik a devizahiteleiket azoknak az esetében a bankok vállalják át teljes mértékben az árfolyamkockázatot. Továbbá a szerződésük megkötése és a forintosítás napja között eltelt idő során fizessenek csak a Magyar Nemzeti Bank alapkamatával megegyező kamatot.
Mi, fogyasztóvédők, elutasítjuk ezt a megkülönböztetést, mert egy jogállamban a jog előtt mindenki egyenlő. Ha régi Hitelintézeti törvény 213. §-a alapján egy szerződés semmis, mert a bank átverte az ügyfelét, akkor ez a szabály minden szerződésre egyaránt vonatkozik. Nem szabad két devizahitelest pusztán a vagyoni helyzetük alapján megkülönböztetni.
Amit ugyanis a Győri Ítélőtábla javasol, az a kisemmizett adósok további jogfosztását jelenti. Az adósok pont azért kerültek adósságcsapdába, mert a bankok tisztességtelen feltételeket alkalmaztak. Tehát az adósok kizárólag a bankok miatt nem tudták fizetni a törlesztőrészleteiket. Ennek figyelembevételével igazságtalan megbüntetni azokat az adósokat, akik belebuktak a szerződések törlesztésébe, akik nyomorba süllyedtek és akik elveszítették az otthonukat.
Továbbá ugyancsak igazságtalan megvonni a törvényi védelmet azoktól az egykori devizahitelesektől, akik már visszafizették a deviza-hiteleiket a bankok által diktált feltételek szerint. A régi Hitelintézeti törvény 213. §-a ugyanis mindent fogyasztót egyaránt véd azzal, hogy a bankokat célozza szankcionálni, ha a bankok tisztességtelen piaci gyakorlatot folytatnak. A Győri Ítélőtábla javaslata pont ez alól a szankció alól mentené fel jelentős mértékben a bankokat. Mert a bankok a lezárt, visszafizetett hitelek esetében megtarthatnák azt a profitot, amit a tisztességtelen piaci gyakorlattal termeltek.
Győri Ítélőtábla 3. kérdése ugyancsak láthatóvá teszi, hogy a magyar bírák a diktatúrát szolgálják. Ugyanis a Győri Ítélőtábla bírái önkényesen értelmezik a jogot és olyan eredményre jutnak, ami a gazdagokat még gazdagabbá, a szegényeket pedig még szegényebbé teszi. Ennek az ítélkezési gyakorlatnak semmi köze nincs egy demokratikus jogállamhoz. Ez feudalizmus.
HS: Mit tippel, mit fog válaszolni az EUB a kérdésekre?
Lázár Dénes: Azt remélem, hogy az EUB olyan döntést fog hozni, ami lezárja a deviza-hitelszerződések érvényességéről szóló a jogvitát. A PITEE egyesület 2011-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy a bankok megsértették a régi Hitelintézeti törvény 213. §-át, és emiatt minden deviza-hitelszerződés semmis. Idén lesz ennek a 12. évfordulója. Azóta közel százezer bírósági eljárás indult és plusz legalább ugyanennyi eljárás a pénzügyi békéltető testületnél. Az EU minden intézménye foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az Emberi Jogok Európai Bíróság előtt is volt majdnem 100 ügy folyamatban. Továbbá már más nemzetközi szervezetek is felfigyeltek a devizahitelesek jogfosztására. Lassan mindenkinek elege van abból, hogy a helyzet nincsen megnyugtatóan rendezve.
Itt az ideje, hogy végre az EUB megállapítsa, hogy alkalmazni kell a régi Hitelintézeti törvény 213. §-át. Itt az ideje kimondani, hogy a devizahiteles törvények sértik a devizahitelesek emberi jogait. Ha pedig az EUB eldönti, hogy minden deviza-hitelszerződés semmis, akkor felmerül a kérdés, hogyan kell a bankoknak és az fogyasztóknak szerződés nélkül elszámolniuk egymással.
Ha az EUB kizárólag a Győri Ítélőtábla kérdéseire ad választ, akkor azzal a bankok és a fogyasztók közötti jogviták nem lesznek lezárva. Hiszen az EUB a Győri Ítélőtábla mind a három kérdésére csak nemleges választ tud adni. A kérdésekben megfogalmazott megoldási javaslatok ugyanis eltérnek a régi Ptk. szabályaitól. Az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve a jogállamiság. Ezen alapelv szerint pedig csak és kizárólag a régi Ptk. szabályai szerint lehet elszámoltatni a bankokat.
Ezen gondolatmenet alapján azt várom, hogy az EUB pontos választ ad, hogyan kell a régi Ptk. szerint elszámoltatni a bankokat. A PITEE álláspontja világos: (1) a bankok viselik az árfolyamkockázatot teljes mértékben, (2) az adósok a forintban meghatározott tőkösszeg után csak az MNB alapkamatot fizetik, és (3) a bankok fizessék vissza a fogyasztóknak azt az összeget, amit a bankok az évek során jogalap nélkül beszedtek, és erre az összegre fizessenek késedelmi kamatot is az első devizahiteles törvény hatálybalépésének a napjától. Továbbá a bankok kártalanítsák azokat a fogyasztókat, akik az elmúlt években pert indítottak a bankjuk ellen a teljes perköltség és a teljes ügyvédi díjazás mértékéig. Ezeket a pereket ugyanis a fogyasztók jogosan indították.
HS: Ön tényleg biztos abban, hogy ez így lesz?
Lázár Dénes: Két kérdésben vagyok bizonytalan. Az egyik, hogy az EUB átveszi-e a PITEE elszámolási javaslatát. A másik pedig, hogy a magyar bíróságok végrehajtják-e majd az EUB döntését.
Ami az EUB-t illeti, azt gondolom, csak idő kérdése, hogy átvegye a PITEE javaslatát. Amennyiben az EUB most másfajta elszámolást javasolna, akkor azzal csak időt veszítünk. Hiszek abban, hogy az EUB bírái elkötelezettek a jogállamiság iránt. Ezért hiszek abban, hogy őket előbb vagy utóbb ész érvekkel meg lehet győzni arról, hogy a PITEE megoldási javaslatát kell alkalmazni. A régi Hitelintézeti törvény 213. §-ának az alkalmazása jogállamisági kérdés. Ha az EUB bírái ezt nem látják be, akkor azzal az Európai Unió demokratikus berendezkedését ássák alá.
Ami a magyar bíróságokat illeti, az a tapasztalatom, hogy ők a diktatúra fontos pillérei. A diktatúra egyik legfontosabb jellemzője pedig az, hogy a diktatúra iránt elkötelezett bírákat nem lehet észérvekkel meggyőzni. E miatt a magyar bíróságok várhatóan csak akkor fogják végrehajtani az EUB döntését, ha erre a kormánytól engedélyt kapnak. Kíváncsian várom, vajon a kormány megadja-e majd az engedélyt. Viszont, ha a kormány az EU-tól pénzt akar, akkor ahhoz végre kell hajtani az EUB döntését. Feltételezem, hogy nem véletlenül dönt az EUB a C-705/21-es ügyről április végén, szinte egyidőben azzal a határidővel, amit Navracsics Tibor tűzött ki célként az EU pénzekkel kapcsolatos megállapodásra.
HS: Ezek szerint Ön biztató előjeleket lát az EUB döntésével és a bankok elszámoltatásával kapcsolatban?
Lázár Dénes: Egymásnak ellenmondó előjeleket látok.
Az EUB legutóbbi ítéletei alapján úgy tűnik, mintha az EUB megértette volna a fogyasztók álláspontját. A magyar kormány és a magyar bíróságok 2014-óta nagyon hatásosan vezették félre az EU intézményeit a devizahiteles törvények célját illetően. Az egy jól csengő hazugság, hogy a fogyasztókat meg kellett védeni a semmisség “különösen káros” következményeitől. Az is jól hangzik, hogy az EU 93/19 számú irányelvének a célja a “a felek közötti egyensúly helyreállítása” lenne. De ez az állítás sem igaz. Továbbá azt sem lehet könnyen felismerni, hogy az első devizahiteles törvény (2014.évi XXXVIII. tv) 3-§-a kiiktatja a régi Hitelintézeti törvény 213. §-át. Azok az előjelek, amiket én látok azt mutatják, hogy az EUB bírái felismerték, hogy a magyar bírák és magyar kormány éveken át félrevezették őket.
Ha a magyarországi bankok ügymenetét nézem, akkor egyelőre nem látom jelét annak, hogy felkészülnének egy számukra hátrányos ítéletre. Ha kiderül, hogy minden deviza-hitelszerződés már 15-20 éve semmis, akkor az hatalmas pénzügyi veszteséget fog okozni a bankoknak. A pénzintézeteket fel kell készíteni egy ilyen méretű veszteség viselésére. Ennek számtalan módja van, amit az üzleti és banktitok elfed, de azt gondolom ezt nem lehet teljesen észrevétlenül megcsinálni. Továbbá annak sem látom jelét, hogy a bankok vezetői felismernék a saját, személyes, felelősségüket azért, hogy a devizahitelesek adósságcsapdába kerültek. Meggyőződésem, hogy a bankok vezetőinek nyilvánosan bocsánatot kellene kérniük a devizahitelezés során elkövetett törvénysértésekért és azért, hogy 2014 óta hasznot húznak a devizahitelesek emberi jogainak a megsértéséből. Az ország demokratikus átalakulása érdekében nagyon fontos, hogy befejezzük az áldozatok hibáztatását és kikényszerítsük a tettesek bocsánatkérését. A bankok vezetői azonban továbbra is csendben vannak.
HS: Ha a PITEE által javasolt módon zajlik a bankok elszámoltatása, akkor az hatalmas terhet fog jelenteni a magyarországi bankokra, és hatással lehet az ország pénzügyi stabilitására. Nem lenne inkább jobb valamiféle kompromisszumot kötni? Elképzelhető, hogy az EUB egy kompromisszumos javaslattal áll majd elő?
Lázár Dénes: Igen, valóban olyan hatalmas összegről van szó, ami esetleg bankpánikot vagy államcsődöt okozhat.
Ezt ráadásul nem csak én állítom, hanem Szász Károly, a PSZÁF egykori elnöke, is ezt mondta már 2013-ban Rogán megdöbbent: Szász Károly, „a felügyelet vezetője fordítva ül a lovon”. Azóta pedig a helyzet sokkal rosszabb lett, mert eltelt további tíz év. Ha a Kúria bírái már 2013-ban megállapították volna, hogy minden deviza-hitelszerződés semmis, akkor a társadalmi és gazdasági kár sokkal kisebb lett volna, mint most. Valamint az ország már rég kiheverte volna ezt a gazdasági sokkot.
A Kúria bírái azonban 2013-ban inkább úgy döntöttek, hogy megpróbálják a szőnyeg alá söpörni a bankok törvénysértéseit, ezért inkább cinkosan összejátszottak a kormánnyal és a parlamenttel annak érdekében, hogy kiiktassák a régi Hitelintézeti törvény 213. §-át. Ennek az egész ország látja most a kárát, mert elveszítettünk 10 évet, és most kamatok és perköltségek összege növeli a kárt.
Nem tudom elképzelni milyen kompromisszumos megoldást tudna az EUB kitalálni. A hatalmi ágak szétválasztásának az elve azt jelenti, hogy az EUB csak arról dönthet, hogy melyik törvényi rendelkezéseket kell a devizahiteles ügyekben alkalmazni. Tehát azt, hogy érvényben van-e még a régi Hitelintézeti törvény 213. §-a? És ha igen, akkor a régi Ptk. mely paragrafusai alapján kell a bankokat elszámoltatni. Az EUB-nek egyéb jogköre nincsen.
Ha valaki kompromisszumot köthetne akkor azok a devizahitelesek és a bankok egymásközt. Egy kompromisszumot ugyanis nem lehet államilag kikényszeríteni, azt csak az érintett felek szabad elhatározásból köthetnek. A devizahitelesek esetében a kompromisszum kiindulópontja az lehetne, hogy a devizahitelesek mondjanak le részben a régi Hitelintézeti törvény 213. §-ában foglalt jogaikról, annak érdekében, hogy az bankok pénzügyi stabilitása megmaradjon. Egy ilyen kompromisszumra lehetett volna esély 2011-ben vagy akár 2014-ben. Ehhez viszont elengedhetetlen lett volna, hogy a bankok elismerjék az elkövetett törvénysértéseket és hogy egyenlő tárgylópartnerként tekintsenek az átvert devizahitelesekre. Ezt az esélyt a bankok eljátszották.
Most 2023-ban egy kompromisszum megkötése sokkal nehezebb, mert a helyzet sokkal rosszabb. A bankok több mint 10 éve nem hajlandóak beismerni, hogy átverték és megkárosították a devizahiteleseket. E helyett kényelmesen nézik, ahogyan több tízezer devizahiteles próbálja érvényesíteni a jogait a bíróságokon. Ha a devizahiteleseknek ez végül sikerül, akkor a devizahiteleseknek nem lesz már érdekük a bankokkal bármiről megegyezni, mert a bizalom elveszett. A bankok csak magukat okolhatják, ha rajtuk marad a teljes kárt, amit okoztak. Ez így igazságos.
HS: Mi lenne, ha a szerződéseket az EUB mégis valahogy érvényben tartaná? A régi Ptk. kifejezetten felhatalmazza bíróságokat arra, hogy érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítsanak. Tehát a jogállamiság elve nem is sérülne.
Lázár Dénes: Igen a régi Ptk. 237.§-a valóban tartalmaz egy olyan rendelkezést, ami érvénytelen szerződések érvényessé nyilvánítását szabályozza. Erről a rendelkezésről két dolgot érdemes tudni. Az egyik, hogy a rendelkezés célja védeni azt a szerződő felet, akit a másik szerződő fél átvert. A devizahitelesek esetében a bankok verték át az adósokat, tehát a régi Ptk. 237.§-a az adósokat védi. A másik, hogy a jogszabály megszövegezése az érvényessé nyilvánítást csak, mint lehetőséget veti fel. Tehát az érvényessé nyilvánítás egy lehetőség, amit az átvert szerződő fél választhat, ha ezt látja jónak.
Ez alapján a bíróságoknak nincsen felhatalmazásuk arra, hogy egy semmis deviza-hitelszerződést érvényessé nyilvánítsanak akkor, ha azt az adós ellenzi. Ezért az EUB nem írhatja elő azt, hogy a régi Ptk. 237.§-át kötelező módon minden deviza-hitelszerződésre alkalmazni kell. Ez ellentétes lenne a törvény céljával és a jogállami elvekkel.
Tudom, hogy sok fogyasztóvédő ügyvéd a bankok elleni keresetlevélben az adott deviza-hitelszerződés érvényessé nyilvánítását kéri, mégpedig úgy, hogy a bíróság alakítsa át a szerződést egy tisztességes forint hitelszerződéssé. A PITEE egyesület ezt a megoldást soha nem javasolta. Mi mindenkinek azt javasoltuk, hogy hivatkozzon a régi Hitelintézeti törvény 213. §-ára, mert az alapján az elszámolás a Ptk. általános szabályai szerint történik, amivel az adós pénzügyileg sokkal jobban jár.
Ha egy tisztességtelen hitelszerződést a régi Ptk. 237.§-a alapján átalakítunk egy tisztességes hitelszerződéssé, akkor az a bankokat motiválni fogja tisztességtelen hitelszerződéseket kötni. Hiszen akkor a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának nincsen hátrányos következménye. A bankok akkor állandóan tisztességtelen feltételeket fognak alkalmazni hiszen, ha nem buknak le, akkor rendkívül meggazdagodnak a tisztességtelen feltételek segítségével. Ha pedig lebuknak, akkor nem szenvednek anyagi veszteséget, hiszen akkor olyan helyzetbe kerülnek, mintha már a kezdetektől fogva tisztességes feltételeket alkalmaztak volna.
HS: De az kétségtelen, hogy egy érvényes hitelszerződés védi az adóst a tőkeösszeg azonnali és egyösszegű visszafizetése elől. Ezt Ön a szerződés semmissége esetén hogyan oldaná meg?
Lázár Dénes: Ha egy deviza-hitelszerződés semmis, akkor a semmisség kiterjed a hitelszerződés minden pontjára. Így semmis az azonnali végrehajtásról szóló megállapodás is és a jelzálogbejegyzés is. Ennek következtében a bank nem tud az adós ellen végrehajtást kezdeményezni egy közjegyző okirat alapján, hanem a banknak előbb a bírósághoz kell fordulnia. Amíg a bíróság dönt, addig hónapok évek is eltelnek. Ez az idő pedig az adósnak elég arra, hogy egy új, tisztességes, hitelt vegyen fel és azzal kiváltsa a régi, tisztességtelen, hitelét.
Az adós az új hitelt pedig gond nélkül meg fogja kapni, mert fel tudja ismét ajánlani fedezetként a meglévő ingatlanját, hiszen a tisztességtelen jelzálogmegállapodás is semmis.
Ha Magyarország egy normális ország lenne és a bankok elkötelezettek lennének a demokrácia és a jogállamiság értéke iránt, akkor abban a pillanatban amikor kiderül, hogy a korábbi hitelezési gyakorlatuk tisztességtelen volt, akkor leültek volna minden érintett adóssal, bocsánatot kérni, elszámolni a Ptk. alapján és a felajánlani egy új tisztességes szerződést az adósnak. Az egész ügy szerződésenként 1-2 óra alatt elintézhető lett volna. E-helyett 12 éve védik a bíróságok a bankok érdekeit.
A devizahitelesek ügyén keresztül jól be lehet mutatni azt, hogy Magyarországon a jogállamiság problémája nem kizárólag politikai kérdés. Magyarországon a jogállami berendezkedésnek nincsenek meg a társadalmi hagyományai. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk sokkal mélyebb változásokra van szükség, mint néhány törvény módosítása.
HS: Ha az EUB döntése valóban véget vet a devizahiteles pereskedésnek, akkor mi lesz azokkal, akik már lezárták a hitelüket, akiknek elárverezték a házát, vagy azokkal, akik jogerősen pert veszítettek a bankjuk ellen?
Lázár Dénes: A PITEE egyesület célja az, hogy érvényt szerezzünk mindenkinek, akinek van, vagy volt devizahitele. Ezért szót fogunk emelni akkor, ha a devizahitelesek egyes csoportja kimaradna az elszámoltatásból.
Amint a bankok elkötelezetté válnak a demokrácia és a jogállamiság értéke iránt, akkor a bankok minden adóst önkéntesen kártéríteni fognak. Mi jelenleg azon dolgozunk különböző nemzetközi fórumokon, hogy elérjük ezt a szemléletváltást.
VéGE
Az oldalra feltöltött tartalmak nem minősülnek jogi tanácsnak!
Az ÜgyvédSikerek online hírportál (elérhető a www.hitelsikerek.hu webcímen keresztül), jogi szakmai igénybe vevő, megrendelő részére, ahol az adott tevékenységet, szakmai eredményt napi hírként mutatjuk be.
A cikkekben szereplő ügyvédeket Önök közvetlenül elérhetik
a hírben megadott elérhetőségeken vagy az ügyvédlista alapján.
A weboldalon található információkon alapuló bármilyen döntés a felhasználó saját felelőssége.
A cikkeink másolása, illetve annak részletei bármilyen formában csak forrásmegjelöléssel
idézhető, illetve tehető közzé, beleértve a felhasznált illusztrációkat, fotókat.
One thought on “Interjú C-705/21”
Comments are closed.