A Kúria közleménye fogyasztóvédelmi szemüvegen keresztül.

Az alábbiakban Dr. Csikász Levente által közreadott kiegészítő megállapításokat olvashatják a Kúria által kiadott devizahiteles sajtóközleménnyel kapcsolatban.

A Kúria újabb „csúsztatásai” a 2019.04.10-én kiadott közleményével kapcsolatban.

A Kúria a Sajtótitkársága útján közleményt jelentetett meg a devizahiteles pereket vizsgáló Konzultációs Testület árfolyamkockázattal kapcsolatos állásfoglalásáról 2019. 04. 10-én, amely közlemény itt érhető el:

A Kúria devizahiteles pereket vizsgáló Konzultációs Testülete állást foglalt az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési kikötések tisztességtelenségéről

2012. óta lényegében ez az első olyan állásfoglalás, amiben már vannak az adósok számára előremutató jelek és megállapítások, ám még mielőtt kitörő örömmel fogadnánk ezt, meg kell állapítanunk, hogy a Kúria – lévén nem kíván saját magával szembe menni még a hazánkra kötelező EUB döntések alapján sem – ismét elrejtett pár csúsztatást az állásfoglalásában, amelyek semmiből sem következő, jogellenes és az adósokra kedvezőtlen következtetést eredményeznek. A jelen iratban kizárólag ezeket tárjuk fel.

1.

Az első lényeges pont, hogy ez az állásfoglalás nem veszi figyelembe a C-118/17. számú EUB ítéletet, amely lényegében kimondta, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelensége a deviza alapú kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét eredményezi. Már a korábbi EUB ítéletek alapján (C-186/16., C-126/17., C-51/17.) is megállapítható volt, hogy bizonyos részeiben ezekkel ellentétes a 6/2013. PJE és a 2/2014. PJE, amit a C-118/17. még egyértelműbbé tett, amikor kimondta, hogy a DH2. tv. 37. §-a ellentétes az uniós joggal, az árfolyamkockázat tisztességtelensége esetén nem egyezik a fogyasztó érdekeivel az érvényessé nyilvánítás, illetve a PJE-k csak akkor minősülnek megfelelőnek, ha az uniós jogot érvényre juttatják (lásd az állásfoglalás 1. pontját).

2.

Az állásfoglalás 8. pontjában a Konzultációs testület olyat tesz, amire nincs felhatalmazása és amiről nem dönthet még állásfoglalás formájában sem álláspontunk szerint. A 8. pont így rendelkezik: „A tájékoztatás – összhangban az Európai Unió Bírósága vonatkozó iránymutatásaival – akkor megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet.”.

A Konzultációs Testület lényegében felhatalmazás nélkül meghatározza a „jelentősen” kifejezést úgy, hogy az jelenti a korlátlanságot/felső határ nélküliséget is. Le kell szögezni, hogy az EUB ítéletek nem határozzák meg e kifejezés tartalmát, így ez nincs összhangban az uniós joggal, mint ahogy tévesen közli az állásfoglalás. Ezen kívül egyetlen pénzintézeti irat sem határozza meg a jogviszonyokban a „jelentős” kifejezés tartalmát, így az rPtk. 207. §-a alapján a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, ami nem jelentheti a korlátlanságot/felső határ nélküliséget.

Ha csak a magyar nyelv és a józan ész szabályait, logikáját vesszük alapul, akkor a jelentős mérték nem a korlátlan mértéket jelenti.

Ráadásul a Civilisztikai Kollégiumvezetők a 2015. 11. 09-10. napján tartott Országos Értekezletükön úgy foglaltak állást, hogy akkor minősülhet tisztességesnek többek között az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatást, ha kitűnik belőle, hogy

a) az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül (akár többszörösére is) megemelkedhet;

b) az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa;

…

Látható, hogy ott még nem mosták össze a jelentős mértéke a korlátlansággal, de a jelen állásfoglalásban már igen. Ez viszont súlyosan jogsértő és alaptalan megállapítás, ami megint negatív irányban – ismét az adósok kárára – befolyásolhatja az ítélkezést.

3.

A 2. pontban írtakat erősíti meg az állásfoglalás 9. pontja is, mivel a Konzultációs testület igyekszik – ismét az adósok kárára – jogellenesen és meg nem engedetten puhítani és tágítani a korlátlanság, felső határ nélküliség fogalmát. A 9. pont ekként szól: „A tájékoztatásból egyértelműen ki kell tűnnie nemcsak annak, hogy az árfolyam-változással számolni kell, hanem annak is, hogy az nem elhanyagolható mértékű kockázatot jelent, és nem csak elhanyagolható mértékben növelheti a törlesztő részleteket.”.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mit jelent akkor a nem elhanyagolható mérték. Mihez képest tekintünk egy változást nem elhanyagolhatónak vagy épp jelentősnek. A nem elhanyagolható mérték sem jelentheti a korlátlanságot/felső határ nélküliséget.

A Kúria lényegében a magyar nyelv értelmező szerepét veszi át, holott ehhez neki nincs szakképzettsége, szakértelme.

Hogy megvilágítsuk a probléma lényegét az életből vett példákkal:

– Vajon egy jelentős mértékű áremelkedés azt jelenti, hogy korlátlanul megemelkedtek az árak?

– Vajon egy jelentős mértékű eső azt jelenti, hogy korlátlan mennyiségű eső esett?

– Vajon egy jelentős mértékű hőmérsékleti változás azt jelenti, hogy korlátlanul változik a hőmérséklet?

– Vajon az államadósság jelentős mértéke jelenti azt, hogy az államadósság korlátlan mértékű?

Folytathatnánk még az életből vett példákkal a sort a végtelenségig, de belátható, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű NEM a válasz.

A jelentős mérték tehát nem egyenlő a korlátlansággal/felső határ nélküliséggel a józan ész, logika és a magyar nyelv szabályai szerint. Ezzel ellenkezőt a Kúria sem állíthat, ám mégis ezt teszi.

2019. 04. 12.

Dr. Csikász Levente

Adó 1% Köszönjük!