dr. Madari Tibor ügyvéd, a Hitelsikerek ügyvédcsoport oszlopos tagjának, az Európai Bíróság 2019. március 14-én hozott, a devizahitelesek számára a hazai bírósági ítélkezési gyakorlatára vélhetőleg erőteljes hatással lévő ítélet szakmai értékelését olvashatják az alábbiakban.
A C-118/2017 számú EuB ( Dunai-Erste) ítélet értékelése
A Bíróság a 93/13 Irányelv rendelkezéseivel vetette össze vizsgálódása során a DH1 tv. 3.§.( 1) bekezdésében tisztességtelennek minősített árfolyamrésre, a (2) bekezdésével ennek helyébe lépő MNB hivatalos devizaárfolyamára, a 4§-ban felállított, az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, a DH2 tv. 37.§. (1) bekezdésének az érvénytelenség megállapítása esetén annak jogkövetkezményeként kötelezően előírt, a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására vonatkozó rendelkezését, és a DH3 tv. 10.§-nak a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön‑szerződés tekintetében kötelezően előírt Ft-ra váltására, és az elszámolás szerinti egyenleg 15/A. §. által előírt forintosítására, és a Hpt. 203.§. (1) bekezdése c) pontjára vonatkozó rendelkezéseit.
Az előzetes döntéshozatali eljárás alapján egy végrehajtás megszüntetése iránti per képezte, melyben az adós azt állította, hogy a szerződésben az árfolyamrést, mint költséget nem tüntette fel a bank, ezért az semmis. A kérdést feltevő magyar bíróság szerint a „jogalkotó ezen ad hoc jogalkotása miatt az eljáró bíróság többé nem állapíthatja meg a devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségét, mivel a beavatkozás megszüntette az érvénytelenségnek okot adó helyzetet, ami így maga után vonja a kölcsönszerződés érvényességét, következésképpen a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta pénzügyi terheket. Mivel a fogyasztó pontosan e kötelezettség alól akart mentesülni a bankkal szembeni kérelem benyújtásával, ellentétes lenne az ő érdekeivel, ha a kérdést előterjesztő bíróság érvényesnek nyilvánítaná az említett szerződést.” ( 24), és ezzel a bankok javára módosította a jogalkotó a szerződések tartalmát. A magyar bíróság azért tette fel kérdéseit, hogy ezt a helyzetet vesse össze a Bíróság a 93/13 Irányelv 6. cikke (1) bekezdésében meghatározott elvvel:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
A magyar bíróság a Kúria jogegységi határozatának azt a jellemzőjét emelte ki, hogy kötelezően előírja az eljáró bíróság számára azt, hogy érvényesnek kell nyilvánítania a perbelihez hasonló kölcsönszerződéseket, mely jogegységi döntés meghozatala során nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása.
A magyar bíróság által feltett kérdések a következők voltak:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282) rendelkező részének] 3. pontját, hogy a nemzeti bíróság akkor is orvosolhatja egy fogyasztói szerződés érvénytelenségét, ha a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel?
2) Összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít azonos típusú fogyasztói polgári jogi szerződéseket?
3) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén összeegyeztethető‑e a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal és a törvény előtti egyenlőséggel, a diszkrimináció tilalmával, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam parlamentje törvénnyel módosít [devizaalapú] hitelszerződéseket egyes részleteiben fogyasztóvédelmi jogi tartalommal, de összességében a fogyasztóvédelmi méltányos érdekekkel ellentétes azon jogkövetkezményt kiváltva, hogy a módosítások folytán a kölcsönszerződés érvényes marad[,] és a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta terheket?
4) Összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. »polgári jogegységi határozatokkal« irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát?
5) Az előbbi kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető‑e fogyasztói szerződést érintő tartalom esetén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához fűződő európai uniós feladatokkal, minden polgári jogi kérdésben pedig a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjoggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, annak jogegységi tanácsa minden bíróságra kötelező ún. „polgári jogegységi határozatokkal” irányítja az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát, amennyiben a jogegységi tanács bíró tagjainak kijelölése nem átlátható módon, nem előre meghatározott előírások szerint történik[,] és a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános, utólag sem megismerhető, ideértve a felhasznált szakértői anyagok[at], jogirodalmi műveket, [valamint] az egyes tagok szavazatát, párhuzamos vagy különvéleményét?”
Mivel az adós jelezte, hogy szükséges pontosítania a főtanácsnoki vélemény alapján a jogegységi határozatokra vonatkozó kérdéseket annak érdekében, hogy a Bíróság „megértse az említett kérdések valódi tétjét, amely különösen azzal kapcsolatos, hogy a magyar bíróságokat sem a gyakorlatban, sem a nemzeti jog szabályai alapján nem kötelezi semmi arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy jogegységi határozatot, ha az ellentétes az uniós joggal.”
A Bíróság azonban nem rendelte el az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását, mert úgy vélte, hogy az ügy elbírálásához szükséges összes információval rendelkezik.(32)
A Bíróság a kérdések elemzése során azt a következtetést vonta le, hogy „noha az első három kérdés kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezésre hivatkozik olyan tisztességtelen szerződési feltételként, amely az alapeljárás felperese szerint a kölcsönszerződés megsemmisítését igazolja, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az érintett azért hivatkozik e szerződési feltétel tisztességtelen jellegére, hogy mentesüljön az árfolyamkockázattól.” (35), ezért meg kell válaszolni az első három kérdést, mivel azok nem a DH törvények által a szerződésekbe illesztett szerződési feltételekre (melyek nem vizsgálhatóak), hanem e DH törvényeknek a kölcsönszerződésekben szereplő, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében az eredetileg az érintett kölcsönszerződésekben szereplő árfolyamra vonatkozó szerződési feltételt illetően biztosított védelemmel kapcsolatban kifejtett hatására irányul. (38)
Erre nézve megerősítette, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást; ezen értelmezésnek azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne(41), mert a tagállami jogalkotó e vonatkozásban köteles tiszteletben tartani az ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből következő követelményeket, emiatt a jogalkotói beavatkozás nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított védelmet. Ezért azt vizsgálta a Bíróság, hogy a DH törvények lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli –a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.(44)
Az ítélet hivatkozik a C-483/16 számú Szieber-ítélet 53. pontjára:
53 Ezenkívül, ami azt a kérdést illeti, hogy ellentétes‑e a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal az, hogy a fogyasztó nem kérheti a bíróságtól a szóban forgó kölcsönszerződés megkötését megelőző állapot helyreállítását, mivel a DH 2 törvény 37. §‑a akként rendelkezik, hogy a DH 1 törvénnyel érintett kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítása csak a szerződés érvényessé vagy a nemzeti bíróság általi határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására is kiterjedően kérhető, a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy ilyen körülmények között a Bíróságnak a jelen ítélet 34. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatával összhangban megállapítható‑e, hogy az említett szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltételek alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.
Ezek után levonja a következtetést, hogy a DH törvények csak akkor nem ellentétesek az irányelvvel, ha nem akadályozzák meg a fogyasztót abban, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mintha a tisztességtelen szerződési feltétel nem létezne:
45 Ebből következően a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna.
Ez azt jelenti, hogy a DH törvények nem járhatnak olyan következménnyel, hogy miattuk a fogyasztónak kell viselnie az árfolyamkockázatot, mert ha ilyen következménnyel járnak, akkor a nemzeti szabályozás az irányelvvel ellentétesnek bizonyul, ezért azt kötelezően figyelmen kívül kell hagyni.
Az árfolyamkockázat – mivel az a szerződés elsődleges tárgyához tartozik- csak akkor vizsgálható, ha e szerződéses feltétel megfogalmazása a szerződésben nem világos és nem érthető.
52 Márpedig a jelen ügyben – amint arra a jelen ítélet 48. pontja már rámutatott – az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát. Így egy ilyen esetben a szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell mérlegelnie.
Erre a következtetésre azért jut a Bíróság, mert álláspontja szerint a DH2 tv. 37.§-a a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön. (53)
Nagyon lényeges, és a Kúria és a bírói gyakorlat által a DH2 tv. alapján is erőltetett érvényessé-hatályossá nyilvánítás mint jogkövetkezmény ellen foglal állást a Bíróság, amikor a korábbi ítéleteire hivatkozva, azokat pontosítva kijelenti, hogy az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné: ez azt jelenti, hogy az ügy ura a fogyasztó, ő jogosult meghatározni, hogy melyik jogkövetkezmény áll az érdekében, nem pedig a jogalkotó vagy a bíróság. (54)
A jogegységi határozatok kérdése
A negyedik és az ötödik kérdés kapcsán azt vizsgálta a Bíróság, hogy a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével ellentétes-e, hogy a bíróságokat a Kúria jogegységi döntései kötelezik.
61 E tekintetben e kérdésekre igenlő választ lehetne adni, egyrészt ha e határozatok nem tennék lehetővé a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülésének azáltal történő biztosítását, hogy szükség esetén saját hatáskörben figyelmen kívül hagyja az összes azzal ellentétes – és akár későbbi – nemzeti jogszabályi rendelkezést, beleértve az azzal ellentétes bírósági gyakorlatot is, és nem kell sem kérnie, sem megvárnia azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését, másrészt ha akadályba ütközne az a lehetőség, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon (lásd ebben az értelemben: 2016. április 5‑i PFE ítélet, C‑689/13, EU:C:2016:199, 34., 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Vitathatatlan, hogy a Kúria jogegységi határozatai, a jogegységi határozatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések ( Alaptörvény, BÜSZ, stb.) nem teszik lehetővé, hogy a bíróság a jogegységi határozatokat saját belátásából figyelmen kívül hagyja 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében.
Ebből következik, hogy a devizahitelezésre vonatkozó jogegységi döntések a Bíróság kritériumai szerint ellentétesek a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvével, így a magyar bíróság az Irányelvet magyarázó, Bíróság által meghozott eseti döntésekkel ellentétes jogegységi határozatokat köteles a saját belátásából figyelmen kívül hagyni a 93/13 irányelv szabályai teljes érvényesülése érdekében. A főtanácsnoki előterjesztés szerint annak sem áll az útjában semmi, hogy a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságtól kérjék a Kúria jogegységi határozatai uniós joggal való összhangjának megvizsgálását olyan esetekben, ha ezen összhang meglétével kapcsolatban kételyeik merülnek fel.
2019. március 15.
dr. Madari Tibor
