Az Európai Bíróság hetedik tanácsa ítéletet hozott egy Lengyelországi bíróság által kérelmezett előzetes döntéshozatali eljárásban, mely a lengyel BPH Bank és adós közötti eljárásban lévő ügyben merült fel, ahol az alapeljárás tárgya a hitelszerződés érvénytelenségének megállapítása, tekintettel arra, hogy az az indexálási záradékokat tartalmazó részében ellentétes a nemzeti jog kógens rendelkezéseivel, az indexálásra vonatkozó kikötések pedig tisztességtelenek, a szerződés érvénytelenségének megállapítása tekintettel arra, hogy felperesek azt a hitel teljes költségével és a szerződés egészének érvénytelenségével kapcsolatos tévedés alapján kötötték meg, valamint a tőke- és kamatelemek jogcímén kifizetett összegek és díjak bank általi visszafizetésének követelése.
Az ítéletről dr. Zugh Katalin ügyvéd és Dr. Simon Sándor ügyvédjelölt elemzése lentebb olvasható.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések:
1) Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikkének (1) bekezdésével, valamint 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a nemzeti bíróság akkor is köteles a fogyasztóval kötött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét (az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján) megállapítani, ha a határozathozatal időpontjára – a szerződéses fél által melléklet útján elvégzett szerződésmódosítás következtében – a szerződési feltétel úgy módosult, hogy nem minősül tisztességtelennek, noha a szerződési feltétel eredeti változata tisztességtelen jellegének megállapítása a szerződés egészének megszüntetését (érvénytelensége megállapítását) eredményezheti?
2) Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 3. cikkének (1) bekezdésével és (2) bekezdésének második mondatával, valamint 2. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a bank által megállapított devizaátváltási árfolyamra vonatkozó szerződési feltételnek csak a fogyasztó részére nyújtott hitel indexálására vonatkozó egyes elemeit minősítse tisztességtelennek (az alapügyhöz hasonlóan), a banki átváltási árfolyam részét képező, egyoldalúan és nem egyértelműen megállapított árrésére vonatkozó rendelkezés törlése útján, valamint hogy a központi bank (Narodowy Bank Polski [lengyel nemzeti bank]) középárfolyamára vonatkozó egyértelmű rendelkezés hatályának fenntartása, amely miatt nem szükséges, hogy a törölt rész helyébe bármely jogszabályi rendelkezés lépjen, […] azzal jár-e, hogy helyreáll a tényleges egyensúly a fogyasztó és az eladó, illetve szolgáltató között, bár megváltoztatja a fogyasztó által az eladó, illetve szolgáltató részére nyújtott szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés lényegét?
3) Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet,kötet, 288. o.) 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdését, hogy közérdekbe ütközik a szerződési feltétel egyes elemei tisztességtelen jellegének a második kérdésben ismertetett módon történő megállapítása, még abban az esetben is, ha a nemzeti jogalkotó az alapügyben vizsgáltakhoz hasonló tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának megszüntetését biztosító intézkedéseket vezet be,volyan rendelkezések elfogadásával, amelyek előírják, hogy a bankokvrészletesen határozzák meg a hitel és a tőke- és kamattörlesztés összegének kiszámításának alapjául szolgáló pénznem átváltási árfolyama megállapításának módjait és határidőit, valamint a hitel folyósításának és törlesztésének pénznemére történő átszámítás szabályait?
4) Úgy kell-e értelmezni a szerződés fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadásfejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikkének (1) bekezdésében említett jogi kötőerő hiányát, amely az irányelv 3. cikkével összefüggésben értelmezett 15. cikkének a) pontjában meghatározott tisztességtelen szerződési feltételek kiesésének következménye, hogy az olyan szankciónak minősül, amely a fogyasztó kifejezett kérésére meghozott, a szerződés megkötésének napjára visszamenőleges, azaz ex tunc hatályú következményekkel járó, konstitutív bírósági határozat eredményeképpen következik be, a fogyasztó és az eladó, illetve szolgáltató visszatérítési követelése pedig az ítélet jogerőre emelkedésével válik esedékessé?
5) Úgy kell-e értelmezni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet,kötet, 288. o.) az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2010. március 30-i szövege (HL 2010. C 83., 389. o.) 47. cikkével összefüggésben értelmezett, 2. cikkének (1) bekezdését, hogy az előírja a nemzeti bíróság számára, hogy a tisztességtelen feltételek törlésével összefüggésben a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérő fogyasztót tájékoztassa e döntés jogi következményeiről, így az eladó, illetve szolgáltató (bank) esetleges olyan visszatérítési követeléseiről, amelyeket nem jelentettek be az adott eljárás során, valamint amelyek megalapozottságát nem állapították meg egyértelműen, akár abban az esetben, amikor a fogyasztót hivatásos
képviselő képviseli?
Az Európai Bíróság ítéletében adott válaszok, ahol a Bíróság a második és harmadik kérdést összevonva adott választ.
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság abban az esetben is köteles megállapítani az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét, ha azt a felek szerződéses úton módosították. Ennek megállapítása azt eredményezi, hogy a fogyasztó visszakerül abba a helyzetbe, amelyben a tisztességtelennek nyilvánított feltétel hiányában lett volna, kivéve ha az említett tisztességtelen feltétel módosítása útján, szabad és tájékozott hozzájárulásából lemondott helyzetének helyreállításáról, amit a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni. E rendelkezésből azonban nem következik, hogy az eredeti feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása főszabály szerint a szerződés semmissé nyilvánítását eredményezi, amennyiben e feltétel módosítása lehetővé tette a felek szerződésből eredő kötelezettségei és jogai közötti egyensúly helyreállítását és a feltételt érintő hiba elhárítását.
2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt azokkal nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság kizárólag az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen elemét törli, az irányelvben kitűzött visszatartó célt pedig a szerződési feltétel alkalmazását szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezések biztosítják, amennyiben ez az elem olyan különálló szerződéses kötelezettségből áll, amelynek tisztességtelen jellege egyedi vizsgálat tárgyát képezheti. Másrészt e rendelkezésekkel ellentétes, ha a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen elemét törli, amennyiben ez az említett feltétel tartalmának lényegét érintő megváltoztatását eredményezi, aminek vizsgálata e bíróság feladata.
3) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt tisztességtelen feltétel bírósági megállapításának következményei a nemzeti jog rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, és az ilyen szerződés fennmaradásának kérdését a nemzeti bíróságnak e rendelkezések alapján hivatalból, objektív megközelítéssel kell értékelnie.
4) A 93/13 irányelv 6. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti eljárási szabályok keretein belül, kontradiktórius vitát követően a fogyasztót – függetlenül attól, hogy azt jogi képviselő képviseli‑e – tájékoztassa az ilyen szerződés semmissé nyilvánításához fűződő jogkövetkezményekről.
A teljes dokumentáció a CURIA oldalán elérhető: C-19/20
dr. Zugh Katalin ügyvéd és Dr. Simon Sándor ügyvédjelölt elemzése a C-19/20 ügyhöz:
Véleményem szerint, a jelenlegi érvényessé nyilvánítási gyakorlatban segítséget jelenhet az ügy, annak az 1 és 2. kérdésre adott válasza, olyan értelmezés mellett, amit lentebb kifejtek.
Az 1 kérdésnél az indítványozó bíróságot az érdekelte, hogy az eljáró bíróságnak feladata-e, a szerződés tisztességtelenségének megállapítása, ha egyébként a felek szerződés módosításban megállapodtak abban, hogy a tisztességtelen feltételt megváltoztatják.Az első kérdés első részében egyértelműen azt a választ adta a bíróság, hogy ebben az esetben is köteles megállapítani a tisztességtelenséget. Ennek kapcsán eszemben jutott olyan perbeli vita, hogy a Lombard szerint azzal, hogy a felek forintosították a szerződést, ergo orvoslásra került a deviza alapú szerződés hibája, ezért az nem is vitatható, nem támadható. Itt természetesen a Lombard azt szeretné elérni, hogy a bíróság ne foglalkozzon az árfolyamkockázat vizsgálatával, mert a felek akaratából már nem tisztességtelen a szerződés. A C-19/20 ügy első kérdésre adott válasza azonban egyértelműen rámutat, hogy ebben az esetben is kötelessége a tisztességtelenség megállapítása. A következő mondatban tovább is fűzi a magyarázatot akként, hogy a fogyasztó visszakerül abba a helyzetbe, amelyben a tisztességtelennek nyilvánított feltétel hiányában lett volna. Véleményem szerint, ez a döntés is erősíti, hogy a felek viszonyát úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna eredetileg sem érvénytelen szerződési feltétel. Mindamellett, a döntés e ponton hozzáteszi, hogy “kivéve ha az említett tisztességtelen feltétel módosítása útján, szabad és tájékozott hozzájárulásából lemondott helyzetének helyreállításáról, amit a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni”. Úgy gondolom, hogy a egy-egy szerződés forintosítása nem tartalmaz joglemondást is egyben a fogyasztó részéről, illetve ha van is ilyen benne, ahhoz nem fűződik joghatás, csak akkor, ha a pénzintézet kitért arra a tájékoztatásra keretében, hogy ez a joglemondás pontosan mit jelent tényleges hatásában.
Az 1. kérdésre adott válasz második részében a bíróság rámutat arra, hogy nem következik az Irányelv hivatkozott pontjából az, hogy feltétlenül a szerződés semmisségét eredményezné a tisztességtelenség megállapítása, amennyiben e feltétel módosítása lehetővé tette a felek szerződésből eredő kötelezettségei és jogai közötti egyensúly helyreállítását és a feltételt érintő hiba elhárítását.Úgy gondolom, hogy a bíróságok előtt az érvényessé nyilvánítás ellen orvosságként lehetne felhasználni a döntést.
Az EuB álláspontja tehát az, hogy egy szerződési feltétel lehet ugyan tisztességtelen, de ha a módosítás lehetővé teszi az eredeti egyensúly helyreállítását, fenntartását, akkor nem lesz feltétlenül semmis a szerződés. A hangsúly a felek akaratán van, mert a szerződést módosítani ők tudják. A válasz első részében leszögezi a bíróság, hogy a fogyasztó visszakerül abba a helyzetbe, amelyben a tisztességtelennek nyilvánított feltétel hiányában lett volna, ezért a kiindulási alap az egyensúly fenntartásakor csak az a helyzet lehet, amikor a felek megkötik a szerződést, de a tisztességtelen feltétel nélkül. Minden más a szerződésben marad akként, ahogy a szerződés tartalmazza, csak egyszerűen a hibás rész kiesik. Úgy fogalmaz a bíróság, hogy a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket kell szem előtt tartani az egyensúly fenntartásakor, helyreállításakor. Ebből egyenesen következik, hogy a szerződésen kívüli megfontolás, körülmény, tényező nem kerülhet szóba. Itt jön a képbe azon érvelésünk, hogy a szerződésből magából kell következnie az érvényessé nyilvánítás alapjának és ezt erősíti a jelen döntés is. Az, hogy a szerződésből magából következik esetlegesen valamely orvoslás (érvényessé, hatályossá nyilvánítás), pontosan azt jelenti, hogy vagy az egyedi szerződés, vagy az ÁSZF adhat iránymutatást arra az esetre, ha valamilyen okból megdől a szerződés meghatározott része, úgy a felek megállapodtak valamely alternatív körülmény rendszerben, amelynek azonban a szerződésből magából kell kiderülni. Egy deviza alapú szerződés egyedi része azonnal eligazítást ad az eredeti egyensúly mértékére, hiszen a kölcsönadott összeg, a havi törlesztés és a futamidő egyértelműen a felek akaratát tükrözik. Megállapítható abból, hogy a bank, az általa kölcsönadott összegért mekkora ellenszolgáltatást vár vissza kamat formájában, a tőkén felül.
Az érvényessé nyilvánítási mizériának így alapvető hibája, hogy nem a szerződés alapján történik az “orvoslás” hanem a “mi-lett-volna” tényállás szerint, amikor a bank azt próbálja beadni a bíróságnak, hogy ha nem deviza alapon köt a fogyasztó szerződést, akkor biztosan forint alapon kötött volna. Ez nyilvánvalóan hibás nézet, hiszen köthetett volna más pénzintézettel szerződést forint alapon, más kondíciók mellett, vagy fel is adhatta volna a szerződéskötési szándékot azon az alapon, mint ahogyan nem veszek meg egy szalamander cipőt, mert nincs rá azonnali forrásom.
Továbbá a bank semmilyen egyensúly helyreállítást nem tud megalapozottan védeni, hiszen az ami egyensúlytalanságot okozhatna, az kizárólag az árfolyam különbözetből várt haszon elmaradása, amivel kapcsolatban pedig egységes az álláspontjuk, hogy ők nem tudták előre megítélni azt, hogy az árfolyam milyen irányban és mértékben változik, ebből ergo az is következik, hogy üzleti tervet arra nem alapozhattak, profit realizálásra nem számíthattak, így az egyensúly megállapítására számtani módszer sem létezik.
A 2. kérdésre adott válasz is érdekes, illetve gyógyszert biztosíthat az érveléshez. A bíróság a döntésben kétirányú magyarázatot adott. Egyrészt “nem ellentétes” másrészt ellentétes” az irányelvvel utat mutatta be.Nem ellentétes az irányelvvel, ha a létrejött szerződésben kizárólag a szerződés tisztességtelen elemét a bíróság törli, az irányelvben kitűzött visszatartó célt pedig a szerződési feltétel alkalmazását szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezések biztosítják. Nagyon fontosnak tartom azt tételt, hogy „visszatartó cél”.
Az EuB itt is rámutat, hogy az Irányelv egyik fontos küldetése, hogy visszatartó erő legyen a tisztességtelen feltételeket támasztó szolgáltatókkal szemben. Több döntésben szerepel, hogy ha a kamatköveteléstől való megfosztás szankciója gyengülne vagy akár tisztán és egyszerűen elenyészne, abból szükségképpen az következne, hogy e szankció nem mutat ténylegesen visszatartó jelleget (pl C-42/15). E gondolat a döntésben azt mondja ki (véleményem szerint), hogy nem ellentétes az Irányelvvel az, ha a bíróság megállapítja a szerződéssel kapcsolatban hogy az tisztességtelen elemet tartalmaz és azt úgy orvosolja, hogy a nemzeti jog visszatartó célt szolgáló rendelkezését alkalmazza. A visszatartó célt biztosító rendelkezések a magyar jogban is megvannak, csak alkalmazni kellene :-)Ilyen rendelkezések pl a Ptk. 209-ben foglalt rendelkezések, vagy a Hpt. rendelkezései, melyhez csatlakozik (csatlakozni kellene) azon rendelkezésnek, hogy az érvénytelen szerződésre jogot alapítani nem lehet (1/2010 PK), amelyből az is következik, hogy az érvénytelen szerződési feltételre, vagy szerződési részre sem lehet jogot alapítani. A tényleges érvényesülés elve akkor valósul meg, ha a visszatartó célt megvalósítani kívánó jogszabályi rendelkezést ténylegesen alkalmazza a bíróság. Például, ha kamathiány az ok, akkor nem jár a kamat, ha nem árultam el a fogyasztónak a valós kockázatot, akkor a kockázati tényező bekövetkezésekor remélt hasznot se lehet érvényesíteni.
A bíróság válaszának Irányelvvel “ellentétes” része pedig arra mutat rá, hogy a rendelkezésekkel ellentétes, ha a bíróság kizárólag a létrejött szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen elemét törli, amennyiben ez az említett feltétel tartalmának lényegét érintő megváltoztatását eredményezi, aminek vizsgálata e bíróság feladata.E körben igazából nem értjük, hogy mire gondolt a bíróság, de az a véleményünk, hogy a puszta feltétel törlés azért nem elegendő, mert lezáratlan jogilag a kérdés, ha a jogkövetkezményről nem rendelkezik a bíróság úgy, hogy a visszatartó jellegű intézkedés megvalósuljon. Itt szintén a visszatartó jellegű intézkedésen van a hangsúly, ami konkrétan fogyasztóvédelmi célú lehet csak.
A magyar jogban a Hpt. 213. § (3) és Ptk. 209/A § is a fogyasztó érdekében történő hivatkozást teszi főszabállyá, így ha az érvénytelenség jogkövetkezményét le kell vonnia a bíróságnak, akkor szóba sem jöhet olyan jogkövetkezmény, mely nem a fogyasztó érdekét szolgálja. Nekem ez azt is jelenti és a bíróság előtt hivatkozom is arra, hogy kifejezetten csak a fogyasztó kérheti a jogkövetkezmény levonását ebben az esetben, ha az, érdekében áll. Így kérhet érvényessé nyilvánítást, ha az érvénytelen szerződésből folyóan kifejezetten kárt szenvedne, de kérhet hatályossá nyilvánítást, ha az szükséges, hogy a korábban volt hitelezőjével elszámoljon. Amiről nézetem szerint nem lehet szó – és talán ezen döntés második kérdés, második rész is ezt erősíti – hogy az, aki az érvénytelenséget okozta maga, ő az aki egyedül nem kérhet olyan jogkövetkezményt, amely kifejezetten az érvénytelen rész miatt elmaradt hasznát igyekszik kompenzálni. A visszatartó cél megvalósulásában a régi Ptk. 4. § (4) alapvetően iránymutató, hiszen saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
Dr. Zugh Katalin és Dr. Simon Sándor
