C-38/17 ítélet

A mai napon a C-38/17 számú ügyben az Európai Bíróság döntést hozott.

A Budai Központi Kerületi Bíróság által 2017-ben előzetes döntéshozatali eljárásban benyújott kérdései alapján arra várt válasz a felsőbb bíróságtól, hogy összeegyeztethető és megfelel-e a fogyasztóvédelmi értékeknek és elveknek az a nemzeti szabályozás:

  • amely megengedi (nem teszi kötelezővé) a fogyasztóval szerződő félnek, hogy a szerződés érvényes legyen úgy, hogy a például az árfolyamról való tájékoztatás nem történik meg szerződést kötést megelőzően,

illetve

  • megengedi, hogy az egyébként világos és érthető szerződési feltételt (például a folyósítási árfolyamot is) csak akkor közölje (akár külön dokumentumban), amikor a szerződés már életbe lépett.

Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy az európai szabályozással nem ellentétes az a tagállami szabályozás, és értelmezés, amely szerint nem okoz érvénytelenséget, ha az adott szerződés nem tartalmazza a végleges összeg meghatározása szempontjából alkalmazandó árfolyamot, illetve az sem, ha esetlegesen külön dokumentumban, utólag közli a fogyasztóval, de csak abban az esetben, ha azt:

  • az európai szabályozással összhangban fogalmazták meg, vagyis a teljes kölcsönösszeg számítási mechanizmusát és az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon tüntették fel úgy, hogy az ezáltal az átlagos fogyasztó az őt érintő gazdasági következményeket átlássa, valamint
  • ha a feltétel az európai szabályozás adott pontjai alapján nem tisztességtelen, vagy ha tisztességtelen, akkor ugyanezen a szabályozás másik pontjának megfelelően e feltétel kihagyásával is teljesíthető.

Az ítélet összefoglaló része:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, 4. cikkének (2) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amelynek alapján – ahogyan azt e tagállam legfelső szintű bírósága értelmezi – nem minősül semmisnek a devizában nyilvántartott azon kölcsönszerződés, amely jóllehet megjelöli a fogyasztó finanszírozási kérelmének megfelelő, belföldi pénznemben kifejezett összeget, nem tartalmazza a devizakölcsön végleges összegének meghatározása szempontjából ezen összegre alkalmazandó árfolyamot, ezzel együtt pedig az egyik feltételében előírja, hogy ezt az árfolyamot a hitelező a szerződés megkötését követően külön dokumentumban fogja meghatározni,

–        amennyiben e feltételt a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban világosan és érthetően fogalmazták meg, vagyis a kölcsön tárgyát képező teljes összeg számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon feltüntették annak érdekében, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét, vagy ha előtűnik, hogy az említett feltételt nem világosan és érthetően fogalmazták meg,

–        amennyiben az említett feltétel ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében nem tisztességtelen, vagy ha tisztességtelen, az érintett szerződés a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően e feltétel kihagyásával is teljesíthető.

A Curia ítélete megtekinthető itt: A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács) A C‑38/17. sz. ügyben

Összesítő az Európai Bírósági eljárásokról: ITT

Az oldalra feltöltött tartalmak nem minősülnek jogi tanácsnak!
Ügyével keressen fel egy jogi képviselőt, akivel a szerződésével kapcsolatos minden esetleges jogi lépést megbeszélhet. Az oldal üzemeltetője a közzétett tartalmak szakszerűtlen felhasználásából eredő károkért semmiféle felelősséget nem vállal.