Az alábbiakban dr. Szepesházi Péter ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE döntés kezdeményezőjének szakmai publikációját olvashatják a devizahitel szerződések érvénytelenségének megállapíthatósága kapcsán.
Minden devizahitel teljesen érvénytelen, az eredeti állapot állítandó vissza a C-118/17 EDE-ítélet alapján.
Mivel lényegében minden deviza alapú kölcsönszerződés az árfolyamrés betegségében szenved, ezért minden ilyen megállapodást meg kell semmisíteni a C-118/17-es EDE-döntés folytán, s a megsemmisítés szónak (C-118/17 első kérdésre adott válasza használja a kifejezést, nem én!) természetesen nem feleltethető meg semaz érvényessé nyilvánítás, sem a hatályossá nyilvánítás. Ennek belátásához jogásznak sem kell lenni, csak olvasni tudó polgárnak.
Nem véletlen a szorult helyzetbe került Kúria hirtelen feltámadt ügybuzgalma az árfolyamkockázat(ról szóló tájékoztatás) tisztességtelensége körében, ami a 2019. április 10-i engedményeket illeti (Kúriai közlemény: itt olvasható).
El kell ugyanis terelniük a figyelmet a C-118/17-es EDE-döntés árfolyamrésre és a szerződés teljes érvénytelenségére vonatkozó egyértelmű jogkövetkezményeiről:
- az eredeti állapot helyreállítása elkerülhetetlenségéről,
- a szerződéskötő bank és a jogutód szervezet részéről a felvett kamatmentes forintösszegen felül bármilyen címen megfizetett (akár árverési vételárral teljesített!) összeg visszatérítéséről
- vagy kétségtelenül a fennmaradó kamatmentes forintösszeg adósi nem egyösszegű, akár több éven belüli megfizetéséről (a követelt irreális „tartozás” helyett).
Az erre irányuló kereseti kérelem valahogy így szólhat (az adós a felperes):
Kérem a T. ….bíróságot, hogy az I. r. alperessel (pénzintézet) a …….. napján ……. szám alatt megkötött kölcsönszerződés érvénytelenségét (semmisségét) állapítsa meg
és jogkövetkezményként az eredeti állapotot helyreállítása címén kötelezze az I.r. alperest (a megfizetett és a felvett összeg különbözete)…… Ft (ha a bank tartozik, mert a megfizetett összeg magasabb mint a felvett) 30 napon belüli / felperest (vagy felpereseket egyetemlegesen, ha több felperes van, ha az adós(ok) tartozik(nak): a felvett összeg magasabb mint a megfizetett) ……. Ft (a felvett és megfizetett különbözete) jelen perbeli ítélet jogerőre emelkedésétől számított 730 napon belüli megfizetésére.
(Figyelem ! A megfizetett összeg a bármilyen címen teljesített : pl. tőke, kamat, késedelmi kamat, költségek, díjak, végrehajtási költség, árverési vételár)
vagy (ha egyforma felvett és a megfizetett összeg:) állapítsa meg, hogy sem a felperesnek (felpereseknek ?) az alperesek irányába, sem az I.r. alperesnek, sem a II.r. alperesnek a felperes (felperesek ?) felé nincs tartozása.
Kötelezze továbbá a bíróság a II.r. alperest (jogutód követeléskezelő) és a III.r. alperest (adóstárs, kezes, zálogkötelezett) az előbbiek tűrésére. (DE: a tűrésre kötelezés mellett a jogutódnak történt adósi teljesítés esetén annak túlfizetést jelentő részére a fenti kötelezés iránti kérelem irányadó !)
Kötelezze a bíróság az I.r. alperest és a II.r. alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperes (vagy: felperesek mint egyetemleges jogosultak) részére 15 napon belül … Ft perköltséget.
A Pp. 129. §-a alapján kérem felperesi adósként a …. előtti …. számú végrehajtás felfüggesztését, hiszen a siker elvi esélye nagyon magas a C-118/17 számú EDE tartalma, az árfolyamrés esetére az eredeti állapotot jelen keresetben kért kristálytiszta következtetéssel, egyszerűen a C-118/17 elolvasásával levonható lehetősége folytán. Amennyiben a Tisztelt Bíróság bármely általam nem ismert bármiylen eljárás befejezésig felfüggeszti a jelen per tárgyalását, akkor ez a végrehajtás felfüggesztése további indoka, hiszen a felfüggesztés ténye a keresetnek helyt adás elvi esélyét nyilvánvalóan megalapozza, s különösen méltánytalan lenne a végrehajtás folytatása.
E kereset többek felbecsülhetetlen szellemi közreműködésével kidolgozott jogi indokolásának magja a következő:
A rPtk. (1959. évi IV. tv.) 209. § (1), a 209/A.§ (2), a 237. §-ának (1) bekezdése és a C-118/17-es előzetes döntéshozatali határozat, különösen annak első kérdésre adott válasza, 43., 44., 54., 55. pontjai fényében értelmezendő 93/13/EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezett EUMSZ 169. cikke és az előbbiek szerint értelmezendő DH 2.tv. 37. és 37/A. §-a alapján érvénytelenség iránti perben kérheti az adós a szerződés teljes érvénytelensége megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.
A 2007. évi CLXVIII. törvény 4. cikk 17. pontja szerint („Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről”) az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek. A közösségi jog nemzeti joggal szembeni felülrendeltségét az Európai Bíróság (Curia) a C-6/64. számú (Costa vs. Enel) ügyben deklarálta. Az EUMSZ 288. cikke értelmében az irányelveknek minden közösségi tagállamra vonatkozóan közvetlen hatálya van (vertikálisan, a tagállamra és bíróságaira), míg a 267. cikk pedig azt rögzíti, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárások keretében dönt arról, hogy a felek közötti szerződések, és a nemzet állami jogi aktusok összhangban vannak-e az irányelvekkel, „A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, az előtte folyó jogvita eldöntésekor köti ez az értelmezés. A Bíróság ítélete a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.” [Curia EU – https://curia.europa.eu/jcms/jcms/Jo2_7024/hu/].
Az EUMSZ 169. cikk pedig a fogyasztók magas szintű védelmét biztosítja. AZ EUMSZ közvetlen hatállyal bír, nemcsak a tagállamok és bíróságaik, de a tagállami uniós polgárok irányába is.
Tehát bár az irányelv, köztük az Európai Unió „a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről,, szóló 93/13/EGK irányelve és annak 6. cikke (1) bekezdése az uniós polgárok felé nem bír közvetlen hatállyal, de a tagállam államára, s ezen államok bíróságaira igen, így azok döntéseiben a 93/13/EGK Irányelv azonos módon kötelező a mindenki felé közvetlen hatállyal bíró Rendelettel vagy EUMSZ-szal. Ráadásul mivel az EDE és az irányelvek kötelező értelmezését adják a kötelező EU-jognak (Rendelet, EUMSZ), ezért a kötelező EU-jog kötelező értelmezése köti a hazai bíróságot.
Az EUMSZ 169. cikke uniós jogi primátusa (elsőbbsége) alapján akár a vele ellentétes rendelkezések kötelező figyelmen kívül hagyásával járnak méghozzá kötelező erővel, ebben tehát nem illeti meg a nemzeti bírót mérlegelési jog. Az olyan hazai jog változatlan alkalmazása, mely az előbbi kötelező értelmezéssel ellentétes, tiltott contra legem értelmezés, mely önkényes a tisztességes eljáráshoz való jog értelmében (Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke).
A 2019. március 14-én született Luxemburgi Európai Bírósági (Curia) C-118/17-es EDE-ítéletben a kérdésre adott első válasz szerint „A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló olyan kérelemnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna…..”
A 43. pont (C-118/17-es) szerint „Az ugyanis, hogy bizonyos szerződési feltételeket jogszabály útján minősítettek tisztességtelennek és semmisnek, valamint azokat az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltételekkel helyettesítették, nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított – a jelen ítélet 40. pontjában felidézett – védelmet.
A 44. pont (C-118/17-es) szerint „A jelen ügyben, jóllehet a Dunai Zs. által benyújtott kereset az eredetileg a bankkal kötött kölcsönszerződésben foglalt, árfolyamrésre vonatkozó feltételen alapult, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent hivatkozott nemzeti jogszabályok, amelyek az ilyen jellegű szerződési feltételeket tisztességtelennek nyilvánították, lehetővé teszik‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben Dunai Zs. az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – Dunai Zs. kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑i Sziber ítélet, C‑483/16, EU:C:2018:367, 53. pont)”.
Az 54. pont (C-118/17-es) alapján „ Egyebekben pontosítani kell azt is, hogy noha a Bíróság a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletében (C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont) elismerte, hogy a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy a szerződést érvényben tartsa, lehetősége van a tisztességtelen szerződési feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e lehetőség azon esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Banco Santander és Escobedo Cortés ítélet, C‑96/16 és C‑94/17, EU:C:2018:643, 74. pont; 2018. szeptember 20‑i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C‑51/17, EU:C:2018:750, 61. pont).
Az 55. pont (C-118/17-es) alapján „Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, hogy a szerződés érvényben tartása az alapügyben ellentétes Dunai Zs. érdekeivel. A jelen ítélet előző pontja szerinti helyettesítésnek ez esetben, úgy tűnik, nincs helye”.
Minden ismert deviza alapú hitelszerződés a C-118/17-es EDE-döntés szerinti deviza alapú kölcsönszerződés fogalmi körébe esik, mivel az egy tipikus ilyen megállapodás. Lényegében minden devizahitel a DH1. tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés. Tény, hogy a DH1 tv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti árfolyamrés alkalmazására sor került a deviza alapú hitelszerződésekben, ezért ez a kikötés semmis, ezt a bíróságnak ki sem kell mondania, az adósoknak nem is kell bizonyítania a perekben.
Tény, hogy a 118/17 EDE döntés megszületéséig az annak fényében még nem értékelt 13/93 EGK Irányelv 6. cikke alapján értelmezett 3. § (2) bekezdése a DH 1 tv-nek legalább is nem kizárt, hogy járhatott olyan eredménnyel a jogalkalmazói (akár bírói) mérlegelésben, hogy a DH 1 tv. 3. § (2) bekezdése alapján az árfolyamrés és a kiesett eladási és vételi árfolyam mint semmis kikötés helyébe „- a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép”. Akár a (3) bekezdés is alkalmazhatónak tűnhetett: „ 3. § (3) bekezdés alapján ha a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó rendelkezés a szerződés részévé vált, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, a (2) bekezdés devizaárfolyamra vonatkozó előírását e szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett időszakára csak a folyósítás tekintetében kell alkalmazni”.
Nem kétséges, hogy a 2019. március 14-én megszületett C-118/17-es EDE döntés 43. 44. és 54. 55. pontja fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tükrében értelmezendő EUMSZ 169. cikke alapján a kieső feltétel pótlása már csak akkor lehetséges, ha az adós érdekében áll, az adós azonban fel tudja mérni saját érdekeit, s ha egy perben is határozottan úgy nyilatkozik, hogy nem áll érdekében a pótlás, mert nem akarja, hogy a pótlással teljesíthetővé váljon a szerződés, mert akkor fennmaradhat az árfolyamkockázat-viselési kötelessége, míg ha nem teljesíthető, akkor az is kiesik, mert nem teljesíthető szerződés teljes egészében érvénytelen az rPtk. 239. §-ának (2) bekezdése alapján.
Tehát az árfolyamrés kiesével mindkét érintett (eladási és vételi) árfolyam kiesik, így a szerződés alkalmazandó árfolyam nélkül marad, a szerződés nem teljesíthető árfolyammeghatározás nélkül. A C-118/17 54. és 55. pontja, azaz az ennek fényében értelmezett 13/93 EGK Irányelv 6. cikke (1) bekezdése alapján értelmezendő EUMSZ 169. cikk szerint alapján nem kéri az adós a perben a DH 1 tv. 3. §-ának (2) bekezdése szerinti árfolyampótlást, mert az gyengítené fogyasztói érdekeit, mert az árfolyamkockázatot a terhén tartaná a részleges érvénytelenség folytán (a teljes érvénytelenség helyett).
A szerződés ezért nem teljesíthető, azaz teljesen érvénytelen. Ezért kifejezetten az eredeti állapot helyreállítása áll az adós érdekében, ezért azt fogja kérni a perében, ha egy csöpp esze van.
Az eredeti állapot helyreállításának egyéb hazai jogi, bírói gyakorlatbeli akadályai szintén nem irányadóak, mert a C-118/17-es EDE-döntés kimondta, hogy lehet az adósnak kérni a megsemmisitést, azaz az eredeti állapot helyreállítását, akkor ez az uniós jogi kötelező értelmezés FELÜLÍRJA a hazai bírói gyakorlatot és jogi előírásokat. Elsősorban felülírja:
- az irreverzibilitás kérdésében (rPtk. 237. § (2) bekezdése, „használati kötelem” téves állítása),
- az egyösszegű adósi visszafizetés tárgyában (igenis kell a részletfizetés a Pp. 344. §-ának (2) bekezdése szerint)
- vagy 6/2013 PJE. 4. pontjában,
- vagy a bírói szabad mérlegelésben a teljes érvénytelenség jogkövetkezménye kiválasztásában (a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél (összefoglaló vélemény) 22.oldalán írtak szerint: „A hatályossá nyilvánítás a bíróság konstitutív hatályú döntése, vagyis a bírói ítélet alapján fűződnek bizonyos joghatások az érvénytelen szerződéshez”…. BH1994.249. számú eseti döntésében foglalt iránymutatás szerint is),
- ,s leginkább a DH2 tv. 37-37/A. §-aiban az ertedeti állapot helyreállítása tilalmában.
A 13/93 EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdése (visszatartó erő elve) szerint a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Eszerint a felvett hitel késedelmi kamatmentes elszámolása indokolt, hiszen a szerződéskötő bank alkalmazta, a jogutód követeléskezelő próbálta érvényesíteni az árfolyammal növelt összeget.
A szerződés teljes érvénytelensége miatt csak a teljesítési reálcselekmények számítanak az eredeti állapot helyreállításánál, nem jön figyelembe ezért a számításnál sem az ügyleti vagy a késedelmi kamat, a bármilyen költség, díj sem, a másik oldalon a tisztességtelenül felszámított visszatérítendő összeg a felülvizsgált elszámolásnál sem.
Ki kell végül térnem arra, hogy az ún. Köbler-doktrína (C-224/01 sz. EDE-döntés az EUB-tól !) szerint a kötelező EU-jog mellőzése a végső fokon eljárt bíróság kártérítési felelősségét alapozza meg. Az újabb C-168/15. sz. EDE-ítélet szerint „valamely tagállamnak a nemzeti bíróság uniós jogot sértő határozata által a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló felelőssége csak akkor állapítható meg, ha ezt a határozatot ezen tagállam végső fokon eljáró bírósága hozta meg”.
Bp., 2019.04.20.
dr. Szepesházi Péter
ügyvéd, volt bíró, a C-118/17-es EDE-döntés kezdeményezője
Korábbi cikkeink a témában:
