dr. Lázár Dénes a Pitee Egyesület elnökének publikációját adjuk közre, a Lengyel Alkotmánybíróság október elején szóban kihirdetett ítélete kapcsán, mely két az Európai Bíróság döntésének alkalmazhatóságáról szólt. A téma a lengyel és a magyar jogrendszerben is kimutatható hiányosságokra mutat rá.
A lengyel Alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) 2021. október 7 -én tartott szóbeli ítélethirdetést a K 3/21. sz. ügyben. Az ítélet leirata a hivatalos közlönyben fog megjelenni egy későbbi időpontban. A döntés a megjelenés napjától lesz jogerős.
Az ítélet szerint nem váltanak ki joghatást Lengyelországban az Európai Unió Bíróságának a C-824/18 és C-791/19 számú döntései.
Az Európai Unió Bíróság (EUB) ezekben a döntésekben megállapította, hogy Lengyelország megsértette az unió jogrendjét, azzal ahogyan átalakította a lengyel bírósági rendszert. Az unió jogrendjét különösen sérti az újonnan felállított lengyel bírói fegyelmi tanács, mert annak összetétele és eljárási rendje sérti a lengyel bírák függetlenségét. Az EUB álláspontja szerint a lngyel fegyelmi tanács valódi funkciója az, hogy biztosítsa a politikai ellenőrzést az lengyel igazságszolgáltatás felett.
Az EUB ezen döntései után Mateusz Morawiecki, lengyel kormányfő, kezdeményezte a lengyel Alkotmánybíróság állásfoglalását arról, hogy van-e az EUB ezen döntéseinek Lengyeloszágban joghatása. Tehát hogy a lengyel bírósági rendszer szabályozása területén az unió joga vagy a lengyel jog irányadó-e.
Alkotmánybíróság döntése szerint az EUB nem hozhat döntéseket a lengyel igazságszolgáltatásról, ezért az EUB idézett döntéseinek jogereje nem terjed ki Lengyelországra.
„Az EUB döntése egy kísérlet arra, hogy az Unió beavatkozzon a lengyel igazságszolgáltatás munkájába, ez a próbálkozás pedig ellentétes (…) mind a nemzeti Alkotmány elsőbbségének mind pedig a nemzeti szuverenitás alapelvével. A nemzeti alkotmány ugyanis minden esetben elsőbbségt élvez az uniós jogszabályokkal szemben, mert az európai integráció folyamata nem szünteti meg a nemzeti szuverenitást” állítják a lengyel bírák. A döntést az Alkotmánybíróság teljes tanácsa hozta, két ellenszavazattal.
A lengyel Alkotmánybíróság szóbeli döntésével tehát nem azt rendelte el, hogy a nemzeti jog minden esetben felülírja az uniós jogot.
A lengyel Alkotmánybíróság döntése tehát úgy tűnik továbbra is fenntartja azt az általánosan elfogadott, minden tagállamban alkalmazott jogelvet, miszerint az uniós jog bizonyos esetekben elsőbbséget élvez a nemzeti joggalszemben. Ezen általános jogelv szerint a nemzeti jogszabályokat és a nemzeti Alkotmányokat továbbra is úgy kell értelmezni a tagállamokban, hogy az adott nemzeti normatartalom az Európai Unió jogával is összhangban álljon. Abban az esetben pedig, ha a nemzeti jog valamely szabálya olyan ellentétben áll az uniós joggal, amely ellentét jogértelmezéssel nem oldható fel, akkor az Unió valamely jogi aktusának a vele kollízióban álló nemzeti jogszabállyal szembeni érvényesülése érdekében a bíróság az általa elbírálandó konkrét, Európai Uniós jogi relevanciával bíró ügyben és kizárólag az abban érintett felekre kiterjedő jogi hatállyal jogosult a lengyel jogszabály alkalmazását félretéve az Európai Uniós jogi aktust alkalmazni. (megj. ugyanezt a jogelvet a magyar Alkotmánybíróság is elismeri lsd. 1/2020. (VI. 3.) AB határozat)
A lengyel Alkotmánybíróság mostani döntése inkább úgy értelmezhető, hogy a lengyel Alkotmánybíróság a nemzeti és az uniós hatáskörök szétválasztását értelmezi. Az Európai Unió joga ugyanis csak azokon a jogterületeken érvényesülhet, amely jogterületeket a nemzetállamok átruháztak az Unióra. Az átruházott feladatok gyakorlása során a nemzetállamok úgymond „át adták” szouverenitásukat az Unióra. Minden más feladat ellátása során pedig a nemzetállamok megőrizték szouverenitásukat.
A lengyel Alkotmánybírák állásontja szerint az Európai Unió szerződései nem hatalmazzák fel az Uniót arra, hogy az igazságszolgáltatás rendszerével kapcsolatban lásson el feladatokat. Az igazságszolgáltatás rendszer ugyanis megmaradt nemzeti hatáskörben. Emiatt az Uniós jog nem élvezhet elsőbbséget az igazságszolgáltatás rendszerének a kialakítása során. A lengyel államnak tehát joga van önállóan (külső befolyástól mentesen) szabályozni a lengyel bírák kinevezését, a fegyelmi tanácsok összetételét és ezen tanácsok eljárási rendjét.
Az lengyel Alkotmánybíróság döntése rávilágít a lengyel jogalkotási és jogértelmezési kultúra sajátosságaira. A lengyel jogi formalizmust leginkább az jellemzi, hogy a bírák egy szabály szövegére összpontosítanak, amit aztán mechanikusan értelmznek. Ezen jogfelfogás eredményeként a lengyel jogszabályok rendkívül elaprózott, sok esetben szinte egyedi rendelkezéseket tartalmaznak, hasonlóan mint a közel kétszáz évvel ezelőtt hatályba lépett Porosz általános törvénykönyv, ami több mint 19.000 paragrafust tartalmazott. Ez a formalista és mechanikus jogértelmezés annó nagyobb jogbiztonságot akart teremteni, de valójában annak az ellenkezőjét okozta.
E jogi jogértelmezés során ugyanis a bírák elvesznek a részletekben és figyelmen kívül hagyják a modern jogrendszerekben elismert jogértelmezési technikákat. A mai modern jogállamokban a jogértelmezés nem a törvények szövegére fókuszál, hanem a jogalkotó eredeti akaratának és a rendelet tényleges értelemének és célját keresi.
A lengyel bírák idejétmúl jogfelfogása jól tettenérhető volt a lengyel Alkotmánybíróság szeptember 30-i és október 7-i tárgyalásai során. A bírák ugyanis arra kérték az Alapvető Jogok Lengyerországi Biztosát, aki részt vett az eljárásban, hogy idezze a lengyel Alkotmány azon rendelkezéseit, amelyik előírja az EUB döntéseinek a kötelező erejét és amelyik előírja az uniós jogrend elsődlegességét. Ilyen tartalmú explicit rendelkezések azonban a lengyel Alkotmányban nincsenek. Ezek hiányában pedig a bírák hivatkoztak az alkotmány 8. cikkelyére, amelyik kimondja, hogy Lengeyelország jogrendszerének alapja az Alaptörvény. (megj. Ezt a rendelkezést Magyarország alaptörvénye is tartalmazza lsd. R) cikkely)
A lengyel Alkotmánybíróság döntése nyilvánvalóan hibás. Az Európai Uniónak ugyanis van felhatalmazása arra, hogy beavatkozzon a nemzetállamok igazságszolgáltatásának a rendszerébe. Ez a felhatalmazás ugyan nincsen szó szerint beleírva az Európai Unió joganyagába, de ez a kompetencia immanens része az uniós jog érvényelüsénének.
Az Unió rendkívül szerteágazó hatáskörökkel rendelkezik, ezért az Unió joga sok jogterületen elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Az Unió hatáskörei kiterjednk a vámuniótól kezdve, az egységes belső piacon a versenyjogon és a fogyasztóvédelmen át egészen a vizek élővilágáig szinte mindenre. Ezen területeken a nemzeti bíróságok hivatottak a jogviták rendezésére. A jogviták rendezése szempontjából pedig nem csak az a kérdés bír jelentőséggel, hogy melyk jogot kell alkalmazni, hanem az is, hogy az eljáró bírák vajon függetlenül hozhatnak-e döntéseket. Az uniós jog ugyanis hiába élvez elsőbbséget a nemzeti joggal szemben, ha az adott bíró döntését a politikai hatalom befolyásolni tudja.
Éppen ezért az Unió teljes joggal várja el azt a nemzetállamoktól, hogy a nemzeti igazságszolgáltatás rendszerét az Európai értékeknek megfelelően alakítsák ki. Hiszen csak független bírák tudják az Unió jogi aktusait tisztességes eljárás keretében érvényre juttatni.
Ezekkel az értékekkel pedig ellentétes az, ha egy tagállamban a törvényhozás és/vagy a végrehajtó hatalom kontrolálhatja az igazságszolgáltatást.
Ezt a gondolatmenetet azonban azok a lengyel bírák nem értik, akik az alaptörvény szövegét formálisan és mechanikusan értelmezik. Ennek az érvelésnek a megértéséhez ugyanis az Európai Unió céljainak a figyelembevétele szükséges.
Köszönet Dr. Oscar Szerkus ügyvéd úr ismeretterjesztő munkájáért!
Lázár Dénes
Ui.:
A lengyel és a magyar jogi kultúra hasonlóságát jól mutatja, a magyar bíróságok árfolyamréssel kapcsolatos joggyakorlata. Ugyanis a magyar bíróságok a deviza-hitelszerződéseket is formálisan és mechanikusan értelmezték, amikor az adósok árfolyamrésre vonatkozó érvélését vizsgálták.
Az adósok ugyanis azzal érveltek, hogy a deviza-hitelszerződések azért semmisek, mert a bankok elrejtették a szerződésekben az „árfolyamrés” okozta költséget (lsd. régi Hpt. 213. § (1) bek. c) pont).
A magyar bírák és banki jogászok ezt az érvelést azzal utasították el, hogy az „árfolyamrés” nem lehet költség, hiszen az „árfolyamrés” kifejezés nem szerepel sehol a törvényekben. Ennek az érvelésnek állítottak örök emléket az OTP Bank jogászai a 2013ban írt beadványukban a Kúriához:
Másolta-e az OTP a felülvizsgálati kérelmét? (2013. március 6, www.pitee.org)
Egy modern jogi kultúrában nem az a kérdés, vajon szerepel-e az „árflyamrés” kifejezés a törvényekben. Hanem az, hogy a különnemű eladási és vételi árfolyamok alkalmazása megnöveli-e az adósok pénzügyi terheit? Hiszen minden olyan rendelkezés ami anyagi terhet rak az adósok vállára, az egy költség. A jogi megítélés szempontjából pedig teljesen lényegtelem, hogyan nevezzük el ezt a költséget: pl. árfolyamrés, árfolyammarzs, árfolyamkülönbözet stb.
A formális és mechanikus jogértelmezés a deviza-hitelszerződések egyoldalú kamatemelésénél is tapasztalható volt. (lsd. régi Hpt. 213. § (1) bek. d) pont) A magyar bíróságok a kamatemelésekkl kapcsolatban is olyan törvényi rendelkezéseket hiányoltak a magyar jogszabályokból, amelyeket egy fejlett jogrendszerben nem szükséges külön jogsabályban megfogalmazni. Ennek a formális és mechanikus érvelésnek állított örök emléket Dr. Buglyó Gabriella bírónő:
Látott-e már Dr. Buglyó Gabriella kengurut? (17.G.42.061/2012/17) (2014. március 14, www.pitee.org)
A lengyel Alkotmánybíróság döntése és a magyar bíróságok devizahiteles joggyakorlata jol mutatják, hogy a poszt-kommunista országokban elmaradt a jogi szemléletváltás vagy más kifejezéssel a jogi rendszerváltás.
A Lengyel Alkotmánybíróság nyugalmazott bíráinak nyilatkozata
2021. október 10
Az Alkotmánybíróság 2021. október 7 -én hozott ítéletet a K 3/21. sz. ügyben az uniós jognak a lengyel jogrendben elfoglalt helyéről. A nyilvánosság érdeklődve és aggodalommal eltelve várta az ítélethirdetést, mivel a döntés várhatóan romboló hatással lesz a Lengyel Köztársaság Európai Uniós tagságára.
Az Alkotmánybíróság nyugalmazott bírái teljes mértékben osztják ezeket az aggodalmakat. Éppen ezért kötelességüknek tartják helyreigazítani az Alkotmánybíróság szóbeli indokolásában és a kormány képviselőinek észrevételeiben megfogalmazott hamis állításokat.
A fentiekre tekintettel:
- Nem igaz, hogy a mostani ítélet az Alkotmány uniós joggal szembeni elsőbbségének garantálása érdekében szükséges lenne, hiszen az Alkotmánybíróság eddig ítélkezési gyakorlata részletesen meghatározza a nemzeti jog és az uniós jog egymáshoz fűződő viszonyát (lsd. K 18/04, K 32/09 és SK 45/09 ügyek);
- Nem igaz, hogy ítéleteben vizsgált kérédes az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, és az sem igaz, hogy a döntés összhangban van az Alkotmánnyal;
- Nem igaz, hogy az uniós jog és az Európai Unió Bíróságának (EUB) az ítélkezési gyakorlata megkérdőjelezné vagy sértené az Alkotmány elsőbbségét a lengyel jogrendben;
- Nem igaz, hogy az EUB arra kötelezi a lengyel bíróságokat, hogy ne tartsák be és ne alkalmazzák az alkotmányt, mint a köztársaság legfőbb törvényét;
- Nem igaz, hogy az uniós jog lengyel bíróságok általi alkalmazása összeegyeztethetetlen lenne az Alkotmány alkalmazásával;
- Nem igaz, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken is ítélkező lengyel bírák lengyel alkotmány megsértésének és alkalmazási gyakorlatának megkérdőjelezése meghaladja az Alkotmány 90. cikkének (1) bekezdése szerint az Európai Unióra ruházott hatáskört;
- Nem igaz, hogy az európai uniós jog és az EUB ítélkezési gyakorlata sérti a lengyelországi igazságszolgáltatás szervezetének szabályozását, mivel a bírói függetlenség védelme nem része az igazságszolgáltatás szervezetének;
- Nem igaz, hogy az Alkotmánybíróság 2021. október 7-i ítélete más hatást is kiváltana annál, hogy nyomást gyakorol a lengyel bírák igazságszolgáltatási tevékenységére mert fentartja a fegyelmi eljárás fenyegetését;
- Nem igaz, hogy az Alkotmánybíróságnak jogában áll felülvizsgálni az EUB határozatainak alkotmányosságát, és egyedi döntéseket hozni arról, hogy tiszteletben kell-e tartania Lengyelországnak az EUB ítélkezési gyakorlatát;
- Nem igaz, hogy más tagállamok alkotmánybíróságai a 2021. október 7-én hozott ítélethez hasonló ítéletet hozhatnának a nemzeti jog és az uniós jog viszonyát érintő ügyekben.
- Stanisław Biernat
- Teresa Dębowska-Romanowska
- Kazimierz Działocha
- Lech Garlicki
- Mirosław Granat
- Wojciech Hermeliński
- Adam Jamróz
- Stefan Jaworski
- Leon Kieres
- Biruta Lewaszkiewicz-Petrykowska
- Wojciech Łączkowski
- Ewa Łętowska
- Marek Mazurkiewicz
- Andrzej Mączyński
- Janusz Niemcewicz
- Małgorzata Pyziak-Szafnicka
- Stanisław Rymar
- Ferdynand Rymarz
- Andrzej Rzepliński
- Jerzy Stępień
- Piotr Tuleja
- Sławomira Wronkowska-Jaśkiewicz
- Mirosław Wyrzykowski
- Bohdan Zdziennicki
- Andrzej Zoll
- Marek Zubik
A nyilatkozat eredeti lengyel szövegel itt olvasható:
http://konstytucyjny.pl/26-sedziow-tk-w-stanie-spoczynku-10-nieprawd-rozstrzygniecia-z-dnia-7-10-2021-r/
Az oldalra feltöltött tartalmak nem minősülnek jogi tanácsnak!
Az ÜgyvédSikerek online hírportál (elérhető a www.hitelsikerek.hu webcímen keresztül), jogi szakmai igénybe vevő, megrendelő részére, ahol az adott tevékenységet, szakmai eredményt napi hírként mutatjuk be.
A cikkekben szereplő ügyvédeket Önök közvetlenül elérhetik
a hírben megadott elérhetőségeken vagy az ügyvédlista alapján.
A weboldalon található információkon alapuló bármilyen döntés a felhasználó saját felelőssége.
A cikkeink másolása, illetve annak részletei bármilyen formában csak forrásmegjelöléssel
idézhető, illetve tehető közzé, beleértve a felhasznált illusztrációkat, fotókat.
One thought on “Lengyel Alkotmánybírósági döntés az EU-s jog elsőbbrendűsége kapcsán”
Comments are closed.